Pénzzé tenné a több mint húsz éve nem használt szárazberki silót a községvezetés, ám a keddi tanácsülésen nem kapott zöld utat az előterjesztés. Zsarol az ügyben a prefektúra?

Ha Dencsák Jenő ülésvezető nem lép fel erélyesen, napestig vitáztak volna a lázári tanácsosok arról, hogy mihez is kezdjenek a szárazberki egykori mezőgazdasági társulás használaton kívüli gabonasilójával és az ehhez tartozó földterülettel. Az előterjesztés szerint ezt árverésre bocsátaná a községi tanács, miután évek óta az önkormányzat neve szerepel a földterület tulajdonlapján és miután korábban községi köztulajdonból község magántulajdonba helyezték át, így eladhatóvá vált. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű, hiszen a silóhoz tartozó nagyjából 33 árnyi szabad és művelhető földterületet évek óta használja egy család, papírjain ugyanazzal a parcellaszámmal, mint ami a község papírjain is szerepel, így feltételezhető, hogy vagy egyik telekkönyvi adat sem jó, vagy pedig mindegyik az. Makora János tanácsos azt a kérdést tette fel, hogy a korábbiakhoz képest tisztázódott-e a földterület jogi helyzete, vagy sem, Lengyel István polgármester szerint azonban ez a kérdés fel sem merülhet, hiszen a község nem kebelezhette volna be a telket, ha nincsenek rendben a tulajdonjogi viszonyok. Roszpapa Csaba alpolgármester szerint valószínűleg más parcellára lehet jogos követelése a földet használó családnak, mely használhatta a silóhoz tartozó földterületet, de jogalap nélkül, hiszen az 1997 óta van a polgármesteri hivatal tulajdonaként telekkönyvezve.

Se igen, se nem

Takács Gabriella, a polgármesteri hivatal titkára elmondta, hogy az ügyről egy nappal korábban értesülő szatmári prefektus előre jelezte, hogy az árverésnek zöld utat adó határozat nagy eséllyel meg lesz a prefektúra által támadva a közigazgatási bíróságon. Ennek hallatán több lázári tanácsos is felháborodott, a szabad határozathozatal elleni támadásnak, nyílt fenyegetésnek, sőt egyenesen közigazgatási zsarolásnak minősítve a prefektus kijelentését.

A meddő vitának az ülésvezető vetett véget, szavazásra bocsátva a kérdést, hogy árverésre bocsáthatja-e a szárazberki gabonasilót és a hozzá tartozó földterületet a községvezetés, vagy sem. Tulajdonjogi kérdésről lévén szó, a tisztségben lévő tanácsosok kétharmada kellett volna igennel, vagy nemmel szavazzon. A nyolc igen szavazat és az öt tartózkodás tehát nem volt elég arra, hogy dűlőre vigyék az ügyet.

Az eredménytelen szavazás után Lengyel István polgármester mentő ötlettel állt elő és tét nélküli szavazásra szólította tanácsosait: a következő ülésig válassza-e külön a siló betongödreit a művelhető, mintegy 33 ári területtől, mivel így előbbi eladható lenne, utóbbi pedig – bérleti díj fejében –, továbbra is művelhető maradna. A tanácsosok egyhangúlag egyetértettek az elképzeléssel, döntő szavazást azonban csak egy következő ülésen tarthatnak majd a telek feldarabolása ügyében.

Princz Csaba