Nehéz lenne összeszámolni, hogy az elmúlt huszonöt év során mennyit fektetett be Szatmár megye a turisztikába. Nagyon sok európai uniós és nagyon sok vidékfejlesztési pályázatot nyertek meg önkormányzatok és különböző típusú cégek. A sikeres pályázatok során megszerzett pénzből nagyon sok beruházás történt — papíron számtalan beruházás költségeit számolták el —, bár ezeknek a turisztikai létesítményeknek nem igazán lehet látni a hatékonyságát. Volt egy időszak, amikor több településen hoztak létre turisztikai irodákat, amelyeknek az volt a feladatuk, hogy turistáknak nyújtsanak tájékoztatást, hogy a megyében hova érdemes ellátogatni, ahol kellemesen töltheti el az idejét a külföldről érkező látogató. Ha összeszámolnánk, hogy mennyibe kerül egy ilyen turisztikai iroda létrehozása és működtetése, megvizsgálnánk, hányan keresik fel és ott milyen tanácsokat kapnak, elcsodálkoznánk. Nem volt olcsó befektetés azoknak a turisták számára készült jelzéseknek a felszerelése sem, amelyek mutatják az irányt műemlékek és a turisztikai létesítmények felé. Minden ilyen jellegű leírás román nyelvű, mintha csak a román nyelvet ismerő turistákat várnák ide. Épültek turisztikai információs irodák, fel vannak szerelve a román nyelvű jelzések, útmutatók és rövidebb vagy hosszabb leírások, de nincsenek járható utak a műemlékek és turistalétesítmények felé. Felépültek a turistapanziók, de azokban nem lehet megszállni, nem lehet étkezni, sőt, még egy kávét vagy egy palack vizet sem lehet vásárolni. Bizonyára sokan vannak, akiknek jól jöttek a turisztikai pályázatok, de a megye turizmusa ezek által nem ment előbbre. Az EU-s pályázatoknál vannak kikötések, hogy egy nyertes pályázat megvalósítása mennyi ideig kell szolgálja a rendeltetését. Egy turistapanzió, ha egyetlen vendéget sem fogad öt év alatt, az nem jelent semmit, sőt, öt év után már családi házzá is át lehet alakítani.

Be kell ismernünk, hogy Szatmár megyében nem lehet turizmusról beszélni. Valakiknek jó az, hogy a Szatmár Megyei Tanács a Vécsey-házban működtet egy turisztikai információs irodát, de nem a turizmusnak. Mit tudna ez az iroda tenni, ha megérkezne egy százfős csoport valahonnan a nagyvilágból, és azt mondanák, szervezzenek számukra egy tíznapos programot úgy, hogy mindennap más településen ismerkedjenek az ottani turisztikai látványosságokkal és megismerkedjenek a helyi ételekkel? Arra sem képes ez az iroda, hogy a turisták kezébe adjon egy többnyelvű kiadványt, amelyikből meg lehet tudni, hogy melyik településen mit érdemes megtekinteni, hol tudna ott (vagy annak közelében) szállást találni, és hol milyen ételeket lehet fogyasztani? Ha erre nem képes a megyei turisztikai információs iroda, akkor mit várhatunk a községitől?

Elek György