Stefan Gnandt hatvanötödik születésnapja alkalmából nyílt kiállítás szombaton a Károlyi-kastély kiállítótermében. A tárlatot Muhi Sándor grafikus, művészeti közíró mutatta be. A kiállításon az elmúlt év anyagaiból válogatott képeket ismerheti meg a látogató.

Megtelt a nagykárolyi Károlyi-kastély kiállítóterme szombaton, Stefan Gnandt egyéni tárlatának ünnepélyes megnyitóján. A Carei Fest keretében zajló August Fest rendezvényének egyik nagyszabású programja volt a kiállításmegnyitó, amit Vitéz Júlia éneke és Putovits Ábel gitárjátéka tett színesebbé.

Muhi Sándor művészeti közíró a tárlatnyitón elmondta, hogy nagyon sokan megélik ezt az életkort, de nagyon keveseknek adatik meg, hogy egy ilyen reprezentatív kiállítással és egy készülő albummal ünnepeljék azt meg.

Stefan Gnandt nagyon sok alkotótábort szervezett, és nagyon sokban részt vett itt, Romániában, Magyarországon és szerte Európában, mondta a kiállítóról szóló méltatásában Muhi, aki emlékszik arra az időszakra, amikor Stefan Gnandt első munkáival jelentkezett szatmárnémeti tárlatokon. „Abban az időben tollrajzokat készített, amelyeket ha valaki jobban megfigyelt, észlelhette, hogy generációkon át felhalmozódott tapasztalat mutatkozik meg, amit szülőhelyéről, Mezőfényről, illetve Nagykárolyról és Temesvárról hozott. Ezeken a helyeken az egész életét meghatározó és az egész életére kiható impulzusok érték, s ezekből táplálkozott élete során. Pályája nem volt zökkenőmentes, voltak kisebb megtorpanások, voltak kényszerű kihagyások, és mégis egységes, pontosan azért, mert mindig tudott valamit. Tudta azt, hogy a közös Európa állampolgáraként az ember változtathatja a lakhelyét, változtathatja az állását, de nem lehet lecserélni azokat az érzelmi tartalékokat, amelyek még gyermekkorban és az azt követő időszakokban összegyűltek, és amelyekből egy életen át táplálkozik. Az első tusrajzoknak volt egy nagyon nagy erényük, ami nem más, mint a rajztudás. Negyven évvel ezelőtt már rendelkezett azzal a képzőművészeti eszköztárral, amivel közhasznú dolgokat ki tudott fejezni, érzelmeket, gondolatokat tudott közvetíteni. A művészi egyéniségét a vegyes technikával készült munkákon nyerte el, ahol nagyon jól azonosíthatóak a stílusjegyek, amelyekkel öntörvényű munkákat tud létrehozni. Minden gondolatot, minden érzést, amit megfogalmaz, direkt módon, áttételek nélkül teszi, hogy az magyarázások, belemagyarázások nélkül jusson el az emberekhez. Gnandt soha nem akart csatlakozni posztmodern irányzatokhoz, nem a kísérleti utat választotta, hanem a következetesség a legnagyobb erénye a munkáinak. Pontosan, világosan tudja, hogy manapság egy művészember nem zárkózhat el a világtól. Ez azt jelenti, hogy miközben a saját útját járja és megvívja a küzdelmeit a műteremben, tudja, hogy csatlakozni kell a társadalmi elvárásokhoz, mert egy erőteljesen vizualizálódó világban élünk. Amikor nagyon sok kép tárul elénk a világhálón keresztül, szükség van azokra a nagy tapasztalattal és jó szakmai felkészültséggel rendelkező emberekre, akik megtanítják a környezetüket direkt vagy indirekt módon látni. Stefan Gnandt munkáit figyelve — akár a tusrajzokat, akár a vegyes technikával készült munkákat, akár az olajfestményeket — egyértelművé válik, hogy a domináns elem a rajz. A direkt, kifejező, érzékletes, nagyon sok mindent elmondani tudó rajz, amit ő kiegészít izgalmas, érdekes, sajátos elemekkel” — értékelte Muhi az alkotásokat és az alkotót.

Elek György