„… ki méltó látni a csodát/ az a csodát magában hordja” — írja Babits Mihály Babona, varázs című versében.

Elgondolkodtál-e már: ki az, aki méltó látni a csodát, ami a legszebb, legerősebb, leghatásosabb, legtisztább érzelmeket váltja ki belőle? Ahol nincs jelen a csoda, ott valami nincs rendben — ismerjük fel mesehallgatáskor, meseolvasáskor. A csoda mindent megváltoztat, mindent befolyásol, mindent meghatároz, mondhatnám azt is, új életstílust, új életformát teremt, úgy, mint a mesékben. A csodát azonban meg kell élni, ha pedig megéled, nyitottabb lesz az életed. A rácsodálkozás még nem csoda. Minden ember azt szeretné, ha a csodában felfedezhetné önmagát. Az igazi önmagát. Életének azt a megcáfolhatatlan igazát, amit semmilyen törvény nem tud aláhúzni.

Egyik politikus ismerősöm mondja mindig: nincs igazságszolgáltatás, csak törvényesség. Minden ember hisz a maga igazában, kitart a maga igaza mellett, ezért kell a törvény, ami szabályozza az igazság osztogatását. Nehéz igazságot szolgáltatni, mert minden ember igazságérzete más természetű. A törvényeket is emberek hozzák, a törvény nem más, mint néhány ember igazságérzetének az átlaga.

A csoda más: lehet vigasz és lehet ajándék. Közelebb hozhatja a jövőt, de nem biztos, hogy megváltja a múltat, mégis arra késztet: higgyük, hogy képesek leszünk a magunk képére formálni a sorsunk. Valami attól lesz csoda, mert lehetőséget ad belelátni a sötétségbe, megvilágítani azt, ami nem látható.

Csodák pedig nincsenek — mondják sokan. Mégis úgy tűnik, hogy a legtöbb ember csodákra várva éli az életét. Megpróbál hinni a csodákban, de nem tud, pedig ha tudna hinni, lehet, hogy lennének csodák, esetleg csodáknak tűnő életesemények.

A csodák nem jönnek maguktól, valamit tenni kell értük, ajándékot sem kap bárki bárkitől. Sokszor küzdeni kell. „… ki méltó látni a csodát/ az a csodát magában hordja”. Ki képes magában hordani a csodát? Az, aki hisz benne, aki megtanul hinni. Aki felismeri, hogy csak annyi csodára várhat, amennyi benne van. Csodát tenni csak hittel lehet, a hit pedig ajándék, kegyelem. Mindenkinek van esélye, hogy a mesevilágból átmenjen a valóságba, de mint minden mesében, le kell győzni az akadályokat. A ma emberének fel kell ébrednie, meg kell ismernie önmagát, be kell látnia, hogy a versenyben csak egy győztes lehet.

Ismered a mondást: minden csoda három napig tart, van, amelyik kettő, van amelyik csak egy. A legtöbb csoda meg sem születik. Ezekre folyton várunk.

Elek György