A tanügyminiszter hisz a csodákban. Azt nyilatkozta, hogy az augusztusi pótérettségin még sokan vizsgázhatnak eredményesen, ha a hátralévő néhány hét alatt felkészülnek. Tovább ringatózunk a tévhitekben ahelyett, hogy a dolgok valós okait keresnénk. Be kell látnunk, arra sem tudjuk megtanítani gyermekünket, hogy a tudás a legszebb, legnagyobb és legértékesebb örökség, melyet a családból, iskoláikból magukkal vihetnek a sokat hangoztatott nagybetűs életbe. Az igazán jó és felelős pedagógusok és szülők a diktatúra évei alatt is belevésték gyermekeik agyába, hogy többet kell tanulniuk és tudniuk, mint többségi társaiknak. Ez a szabály ma is érvényes. És ma nagy a csábítás, ráadásul felfordult a világ: a pénz az úr, és már kisgyerekkortól sokan hiszik azt, hogy pénzért a világon minden megszerezhető. Az értékrendek eltolódtak, és csak egy–egy ilyen kegyetlen orrbavágás után értik mind a szülők, mind a pedagógusok, mind a gyermekek, hogy elmulasztották a tanulást, a kikezdhetetlen tudás megszerzését. Most lenne itt az ideje az önvizsgálatnak: a lágyszívű és gyermekén majomszeretettel csüggő szülők és a pedagógusok, akik túl elnézőek tanítványaikkal, és a könnyebb utat választják, az engedékenységet. Közben valamennyien látjuk, érezzük: az oktatási rendszer rossz alapokra épült, talán tévutakon is jár, hogy az elmúlt években kormányszinten továbbra is elhanyagolják a pedagógusok megbecsülését.

Tehetetlen a szülő, a pedagógus, a társadalom. Egy szép nap arra ébredhet az ország, hogy hétfőn még nem tudják az érintettek, hány percből áll a tanóra, hány órában és mit kell megtanítani péntekig, hát még a vakációig, arra pedig senki nem mer esküdni, milyen lesz a záróvizsga tanév végén nyolcadikban, tizenkettedikben. Kérdés, folytatódik–e a mélyrepülés vagy lesz valós akarat a rendszer megújítására. A tanulók többségét nem érdekli a tanulás, nem motiváltak, nincs jövőképük, a tananyag nem kötődik közvetlenül az életben szükséges ismeretekhez, a képességfejlesztő oktatás csak papíron létezik, igazi reformra lenne szükség. Nem olyan rendszerre, amelyben nincs állandóság: nem készültek el a másfél éve érvényben lévő törvény alkalmazási útmutatói, sok esetben még ezek tervezete sem. Csak a kérdések sorakoznak: ki tanít, kit, mire, mikor, hogyan?

Elek György