Ha egy, vagy két tulajdonosa van egy magánháznak és egy arról lehulló épületelem okoz kárt valakinek, egyszerű dolog a kártérítés, de ha osztatlan közös tulajdonról sodor le például egy sátortetőt a vihar, a kárvallottaknak akkor sincs könnyű dolguk, ha a lakóknak van lakószövetségük, van közös képviselőjük. Erre Ressler Ştefan szatmárnémeti ügyvéd figyelmeztet, aki megkeresésünkre azt is elmagyarázta, hogy miért van ez így.
Kötelezettségekkel jár
A közös képviselet csak adminisztratív és mint ahogy a nevében is benne van, képviseleti ügyekben visel felelősséget. Gyakorlatilag arra jó, hogy ha hatósággal, önkormányzattal kell szóba állni, azt egy ember is megtehesse, illetve a közös költségeket egy ember fizesse be a szolgáltatóknak, ne mindenki. Amikor valaki tömbházlakást vásárol, azzal közös kötelességeket is vásárol, ha akarja, ha nem, ami az adás-vételi szerződéssel az új tulajdonosra ráruházásra kerül. Az egyik ilyen közös kötelesség a közös költségek kifizetése, ami alatt például a tető és az alagsor karbantartásához szükséges összegek is értendők és amelyek egyenletesen oszlanak meg a lakástulajdonosok között, függetlenül attól, hogy ki melyik emeleten lakik.
Ha egy ilyen kötelezvényekkel felvértezett osztatlan közös tulajdon „okoz” személyi sérülést, vagy anyagi kárt valakinek — részletezte a polgári törvénykönyvi szabályozást Ressler — , akkor az összes tulajdonost be kell vonni a kártérítési folyamatba, ami folyhat békés úton, megegyezéses befejezéssel, nem feltétlenül peres úton kell megoldani. A lakóközösség korlátozott felelőssége miatt ez a közös képviselet megléte esetén is igaz. Lehet, hogy nem egyszerű bizonyítani azt, hogy a kárt okozó épületdarab melyik épületről származik, ezt szakértői véleménnyel lehet áthidalni, amire feltétlenül szükség van akkor is ha vannak tanúk, fénykép- vagy videófelvételek az esetről.
Szakértő fogja tudni elfogadható formában megállapítani honnan való az ia bizonyos épületdarab, miért vált az le az épületről és hogyan kellett volna azt odaépíteni, hogy a baj ne történjen meg.
A kivitelezésről jellemzően nincsenek papírok, de ha vannak, a kártérítés összege áthárítható a kivitelezőre az alperes lakók által, de ugyanabban a perben. Ressler azt mondja, a polgári törvénykönyv azt is kimondja, hogy a felelősség a rossz kivitelezés esetén is a kedvezményezetteket terheli, ez nem hárítható át, a kár megtérítésének értéke viszont igen. Ha megszületik a jogerős döntés a kártérítést illetően, akkor – ha az alperes lett elmarasztalva –, ennek összege mellett a szakértői vélemény árát, az illetékbélyeg árát és az ügyvédi tiszteletdíjakat is ez fizeti, kamatostól.
Princz Csaba