Nagyon sok érdeklődőt vonzott a második alkalommal megszervezett avasújvárosi Bakator Fesztivál, de főleg a fehér, tüdőszínű és kék szőlőszemek igencsak zamatos itókává változó leve — s míg a látogatók a Bakator borral, az újvárosiak a strudlival ismerkedtek.

„Hisszük és tiszta szívvel valljuk, hogy a Jó Isten a Kárpát Hazát azért adta a magyaroknak örökségül, hogy e gyönyörű szülőföldön teremjen meg az a BOR, mely embert és Istent közelebb hozhat egymáshoz. Az egyik ilyen ősi fajta a BAKATOR, melyet eleink évszázadokon át gondoztak sokunk és a világ örömére. Ezért mi, napjaink Kárpát-medencei Bakator művelői hitet teszünk a fajta felélesztésére, népszerűsítésére, valamint a borivó emberekhez való eljuttatására. Isten minket úgy segéljen!” — áll a Bakator Szövetség hitvallásában, szándékuk pedig, hogy közösen tevékenykedjenek a bakator és egyéb ősi magyar szőlőfajták felélesztésében és népszerűsítésében. E hitvallás és szándék jegyében szervezték meg már második alkalommal a Bakator Fesztivált Avasújvárosban, ahová az 1870-es évek legelején került ez a különleges illatú és zamatú, ősi szőlő, melyet az újvárosi gazdák nemzedékről nemzedékre megőrizték — olyannyira, hogy sokáig Avasújváros volt a végvára —, s a meredek domboldalakon felszaladó szőlősorokat mind a mai napig gépesítés nélkül, kétkezi munkával kapálják, szüretelik, s készítik a kézműves bort.

A rendezvény szakmai napjának számító szombaton a Bakator Szövetség Magyarországról, Délvidékről (Hajdújárásról), Érmellékről érkezett küldöttségei, valamint Szatmár megyei borászok járták végig a majd' 200 hektáros újvárosi szőlőhegyen lévő, nem összefüggő bakatorültetvényeket, s ha mind a 300 pincénél nem is, de jó párnál megálltak, hogy a híres újvárosi vendégszeretet mellett beszélgessenek a különféle termelésekről.

Vasárnap délben enyhe „irányt tévesztettem” zavarral állt meg a fesztiválra érkező a község központjában — ott ugyanis a Csomaközről érkezett asszonycsapat gyúrta, sütötte és kínálgatta fáradhatatlanul az avasi dombok között ismeretlennek számító sváb finomságot, a strudlit, amelynek (érthető módon) hatalmas sikere volt. Akárcsak a 450 kilós, nyárson forgó „nemzetközi” ökörnek, amely a vásárosnaményi Szilágyi Sándor, valamint a beregszászi idősebb és ifjabb Varga Csaba felügyelete alatt készült, akik szombaton estétől pácolták, csomagolták, öntözték, forgatták s majd szeletelték a finomságot. Arrébb pedig, igazi borfesztiválhoz illően, az újvárosi gazdák, a Bakator Hegyközség borászai kínálták kiforrt, illetve még csak most préselt nedűiket.

A hivatalos megnyitón Ludróczki Sándor elnök köszöntötte a jelenlévőket — mint mondta, szeretnének felzárkózni a krasznabélteki, halmi, dobrai bortermelők soraiba a kézműves készítésű, azaz gépesítés nélküli Bakatorral — nem mellesleg idén az Év borásza megtisztelő elismerést Vas Imrének ítélte oda a szakmai bizottság. Pataki Csaba tanácselnök példaértékű összefogásnak nevezte a boraik népszerűsítését célzó fesztivált, örömmel üdvözölve a csomaközieket is: „Erős, hagyományait mélyen őrző közösség az újvárosi és a csomaközi is; különös öröm, hogy ezt a két, földrajzilag egymástól elég távol lévő közösséget most együtt látom, s a strudli mellé nem sört, hanem Bakator bort iszom” — mondta. Erdei D. István képviselő — nem véletlenül — a szőlőhöz hasonlította az újvárosiakat, amelynek gyökerei 3–4 méter mélyre is lenyúlnak a talajba, Heit Lóránd pedig felidézte: hét évvel ezelőtt járt itt először, amikor az Érmellékről kipusztult bakatort kutatta — s innen vitte azokat a venyigéket, amelyekkel újratelepítették ott. A köszöntőket követően előbb a szamoskrassói Ifjú Galagonya Néptánccsoport különösen szép moldvai, szamári és szilágysági táncokkal szórakoztatta a sokadalmat, majd a helyi Bokréta Néptánccsoport járt ugyancsak ritkán látott széki, valamint szilágysági és szatmári táncokat no meg leánykörtáncot, majd az Avasújvárosi Hagyományőrzők énekeltek, citeráztak, furulyáztak és természetesen ők is táncra perdültek, aztán a Bakator Zenekar húzta — később változtak a dallamok, László Attila, Kristóf Katalin és Milán, Father, Son & Friends s végül a Desperado énekelt.

 Szabó Kinga Mária