Iskolakezdés és biztonság — e két fogalom hallatán majd' minden szülőnek a legaktuálisabb, azaz a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos szabályok és előírások jutnak eszébe, pedig a biztonságos iskolakezdés sokkal több területet érint, amelyek mostanság mintha kissé háttérbe kerültek volna, részben a nyári vakáció lazasága, részben a járvány miatt. Épp ezért gondolta úgy a Szatmár Megyei Rendőr-felügyelőség, hogy összegyűjt egy csokorra valót, felelevenítve szülők és lurkók számára egyaránt az egyébként már szinte unalomig ismert jótanácsokat.
Az iskolába vezető út sok veszélyt rejthet, ezért mindig legyünk nagyon elővigyázatosak és körültekintők, felnőttként mutassunk példát kisebb gyerekeinknek, és a közlekedési szabályokat minden esetben tartsuk be — még akkor is, ha nagyon sietünk! Inkább vállaljuk a pár perc késést, mintsem egy súlyos balesetet! Magától értetődő (lenne), hogy a gyalogosan közlekedők a kijelölt zebrán haladjanak át az úttesten, s ne ott szaladjanak át rajta, ahol épp eszükbe jut (s amennyiben a forgalmat jelzőlámpa irányítja, csak a zöld jelzésre lépjenek le a járdáról!). Akik kerékpárral közlekednek, fokozottan ügyeljenek a gyalogosok, illetve az iskola környékén társaik biztonságára — ne cikázzanak az autók között, és a zebráknál szálljanak le a drótszamárról, és azt tolva, gyalogosként haladjanak át az úttesten! Az autóbusszal közlekedők pedig — amennyiben megtehetik — ülve utazzanak, akiknek pedig csak állóhely jut, mindenképpen kapaszkodjanak! És persze bő egy hét múlva a gépkocsivezetőknek is át kell állniuk az „iskolai időszakos közlekedésre”, hiszen még zsúfoltabb lesz a reggel 8 óra előtti csúcsforgalom, főleg a tanintézmények környékén, a parkoló járművek takarásából kellő körültekintés nélkül lépnek a gyermekek az úttestre, vagy nem a kijelölt gyalogátkelőhelyen kelnek át.
A nagyobbacska diákok, akik már egyedül járnak iskolába, hazafelé mindig a megszokott, biztonságos útvonalat használják, és ne álljanak szóba idegenekkel (vagy zárják nagyon rövidre a beszélgetést)! Szülőként kössük a gyerek lelkére, hogy idegen autójába soha ne üljön be — még akkor sem, ha az illető a szülőkre, nagyszülőkre hivatkozik (ők küldték a gyermek elébe, mert például esik az eső, vagy hogy gyorsabban hazaérjen, mert történt valami váratlan dolog)! Nem kevésbé fontos a „kulcsos gyermekek” (akik tanítás után egyedül, de akár alig nagyobb vagy kisebb testvérükkel maradnak otthon) esetében ismét végigvenni, kinek is nyithatnak ajtót — értelemszerűen idegennek semmiképp sem, de a „félidegeneknek” (postás, villanyóra-leolvasó vagy épp a szomszédot kereső illető) sem —, illetve milyen információt oszthatnak meg az ajtón csengetővel. Ha van egy megbízható ismerős, szomszéd, meg lehet kérni, hogy nézzen rá a gyermekre, amíg a szülők hazaérnek.

Kütyük, zsebpénz, drogok és internet

Fontos szem előtt tartani, hogy értékeink biztonságáért és védelméért mi magunk tehetünk a legtöbbet. A diákok legtöbbje valamilyen elektronikai eszközzel (okostelefon, tablet, iPod stb.) felszerelkezve indul suliba, de ezeket ne viseljék/használják feltűnően, mutogatva vagy épp dicsekedve velük, napközben pedig mindig tartsák azokat biztos és lehetőleg zárt helyen! Amennyiben gyermekünknek zsebpénzt adunk, mindig annyit vigyen magával, amennyire aznapra szüksége van — és ne dicsekedjen társainak, mennyi pénz van nála! Arról sem szabad(na) megfeledkezni, hogy az iskolában tilos az erőszak minden formája. Játékból, poénból vagy csak a diáktársak előtti „menőzésből” sem szabad a másik embert sem tettlegesen, sem szavakkal vagy az interneten, közösségi portálokon keresztül bántani, megalázni, ugyanis ezeknek súlyos — nem ritkán jogi, bűnvádi — következményeik lehetnek.
Bár Szatmár egy relatív csendes és békés megye, de ne legyünk annyira naivak, hogy azt higgyük, teljesen mentes a tudatmódosító és kábítószerektől, s ezek a szerek a tanintézmények környezetében is előfordulnak. Tudatosítani kell a gyermekben — s még inkább a minden, „nagyok” által használt, tilos dologra rendkívül fogékony kiskamaszokban —, hogy ha bárki bármilyen ismeretlen tablettát, „cukorkát” vagy egyéb anyagot kínál úgymond megkóstolásra, azt soha senkitől, sem ismerőstől, sem idegentől ne fogadják el. Egyébként nemcsak érdemes, de igencsak hasznos is leülni már a 9–10 éves kiskamaszokkal is, és elbeszélgetni a kábítószerek káros hatásairól és használatuk következményeiről.
Nagyon fontos a gyerekek figyelmét ismételten felhívni az internet veszélyeire — hiszen most még többször kattannak majd rá a világhálóra, igaz, első körben a leckével, házi feladatokkal kapcsolatos információk megszerzése okán, de az internet világa különösen csábító, és nagyon gyorsan el lehet kalandozni veszélyesebb, sötétebb bugyraiba — és a chat használatának szabályaira. Ismeretleneknek soha ne adjon meg személyes adatokat, önmagával, családjával kapcsolatos információkat, ne küldjön és ne tegyen fel olyan fényképet, amit később megbánhat, vagy rosszindulatúan felhasználhatnak ellene! Véssék az eszébe: ami az internetre felkerül, az ott is marad.

Szabó Kinga Mária