Vannak, akik abba próbálnak belekötni, hogy miért előbb a házasság és utána a szerelem, ugyanígy lehetne a hibát keresni abban is, ha a szerelmesek napját követné a Házasság Hete. Mindkét fogalom (esemény) a hibakeresők számára jött létre, azok számára, akik a szerelmet és a házasságot nem úgy élik meg, mint az élet egyik legmeghatározóbb, természetes folyamatát, hanem a maguk módján megmagyarázhatatlanul.

A történelem folyamán a házasságok írott és íratlan szabályok, érdekek vagy szerelmek mentén jöttek létre, szövődtek, számtalan ok miatt megmaradtak vagy felbomlottak, néha természetes módon, néha kényszerből, kalandból, belenyugvásból… A kereszténység megjelenése után vált szentséggé a házasság, kimondva azt, hogy: „Amit Isten egybekötött, azt ember szét nem választhatja…” Ez az egyház szempontjából megcáfolhatatlan axióma gondolkodásra kényszeríti az embert: akkor szegi meg a „törvényt”, ha megszegi a házassági fogadalmat, vagy már akkor, amikor úgy köt házasságot, hogy nem gondolja át, mert akkor képtelen átgondolni a számára még ismeretlen életforma következményeit.

Itt vetődnek fel azok a szempontok, melyek alapján létrejönnek a házasságok. Ha csupán a két nagy csoportot — a szerelemből és az érdekből házasságot kötőket — vesszük figyelembe, nem könnyű megtalálni a magyarázatot a „holtomiglan-holtodiglan” fogadalomra. Mind a két csoportban, az élet bármelyik szakaszában lehet házasságot kötni. A fiatalok hirtelen szerelmi fellobbanásból kötött házassága sok meglepetést hozhat, mert a lángoló szerelem lankadásával a házastársak látásmódja, a hétköznapokhoz való hozzáállása is változik, s ezzel együtt jelentkezhetnek problémák, melyeket úgy kell megoldani, hogy az ne rontsa a párkapcsolati viszonyt. Tapasztaltabb házaspárok egy idő után egyetértenek azzal, hogy az okos ember megelőzi a problémákat, nem vár addig, amíg megoldásokra lesz szükség. A fiatal házasok számára mindig meghatározó volt az a családmodell, amiben felnőttek, amibe belenevelkedtek, ami utánozható kiindulópont lehetett a számukra. Ez a családmodell mintha hiányozna a mai fiatalokból. A legtöbben úgy nevelkednek, hogy hároméves korukban bedobják őket a bölcsődébe, majd az óvodába, később az iskolába, és alig töltenek el együtt időt a szülők és a gyerekek, azt a keveset is a televízió előtt, telefonnal a kezükben. Ebből következik az a súlyos hiányosság, hogy a házasulandó fiatalok nincsenek felkészülve az önálló család működtetésére. Nincs rálátásuk arra, hogy miként lehet megelőzni a problémákat, elkerülni a konfliktusokat, erősíteni az együttlét iránti vágyat (az már külön téma, hogy ezeknek a fiataloknak a gyerekei majd milyen példát fognak követni).

Mint mondtam, időskorban is lehet szerelemből házasságot kötni (késői házasságként vagy válás után). Idősebb korban az ember már megfontoltabb. Magával visz valami terhet a múltból, ami lehet csalódás, sikertelenség… Ez a fajta házasság sokkal engedékenyebb, kompromisszumkészebb… Ott van a felek tudatában, hogy jobb, mint egyedül.

Megoszlanak a vélemények az érdekházasságokról. Vannak, akik már huszonévesen olyan szempontokat vesznek figyelembe házasságkötéskor, hogy induláskor ne legyenek anyagi nehézségeik, ne azzal töltsék a fiatalságuk (vagy egész életük) nagyobb részét, hogy megteremtsék az életfeltételeket. Elég sok szülő is arra inti a gyerekét, hogy jól gondolja meg, kivel köt házasságot, mert egy idő után megbánhatja a döntését. Minden döntést meg lehet bánni: a jóból is lehet rossz, a rosszból is lehet jó. Nekem az a véleményem — ezt gyakran hangoztatom —, hogy minden házasság az égben köttetik, és a két fél érzelmi és értelmi szintjétől függ, hogyan élnek az adott lehetőséggel.
Házasság Hete, szerelmesek napja és sok más figyelemfelkeltő ünnep gyűl a naptárban, ezek egy vagy néhány napig tartanak. A kéz a kézben hétköznapi történetek messze elkísérik és meghatározzák minden magányos vagy házas életét.

Elek György