Amikor az ételjegyek mint bérkiegészítő juttatás megjelentek, azt a célt szolgálták, hogy a dolgozó tudjon ezekkel kétfogásos meleg ételt megenni munkanapokon, amikor dolgozik. Munkanapokon, ebédszünetben valódi ebédet ehessen az, aki dolgozik — ezért lett kitalálva ez az ételen kívül másra be nem váltható utalvány. Az ételjegyek rendszerét szabályozó törvény 1998-ban született meg, és 1999-től kezdve lett alkalmazva, azóta hosszú utat jártak be ezek az utalványok, és mára gyakorlatilag összenőttek a fizetéssel, szinte nincs is munkahely, ahol — képletesen szólva — ne lenne ételjegy odabiggyesztve a fizetéses boríték mellé.

Az elmúlt 23 év alatt nemcsak hogy hosszú utat jártak be ezek az utalványok, de mára sajnos az értéküket is elveszítették, ugyanúgy, mint a fizetések. Az utóbbi hónapok drágulásai az olajtól a kenyérig, a hústól a gázig, betették a kaput az ételjegyért ebédelni akarók előtt, mert a legtöbb vendéglő ma már több pénzt kér egy napi menüért, mint amennyi a legmagasabb értékű ételjegy. A „kajabon” maximális értéke ma 20,1 lej, miközben Szatmárnémetiben is van sok vendéglő, amelyik 22–25 lejes áron kínálja a kétfogásos ebédet, ami levest, főételt és kenyeret tartalmaz. Két év leforgása alatt több mint harminc százalékot drágult a napi menü, egy szatmárnémeti vendéglőben, ahol 2019-ben még 16 lejbe került a friss meleg ebéd, ma 22 lejt kérnek érte. P. Cs.