„Kevés pünkösdöt hoztál, kevés Szentlelket, Uram, mireánk” — fogalmazza meg szemrehányó gondolatait Ady Endre, a magyar irodalom egyik legnagyobb költőóriása, de ez esztendőben Halmiban ez másként alakult — kezdte bevezető gondolataiban Elek Arnold Zoltán halmi lelkipásztor pünkösdvasárnap.

A presbitérium alázatos munkája nyomán vasárnap reggel közel 12 presbiter gyűlt össze hosszú várakozás után, s megannyi tanácskozás után, dacolva az időjárás viszontagságaival, de a reményt nem elveszítve, végül a parókia udvarán megtartotta az ünnepi istentiszteletet és úrvacsoraosztást. A szakadó esőben bőrig ázva, de mégiscsak elkészült a templom, az udvaron, a római katolikus plébánia és a református parókia ölelésében, a szolgálati lakás udvarából templom, a virágoskertből a templomot díszítő, Istent dicsérő néma díszlet lett. Igaz az énekköltő minden szava: „Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben,/ Dicső kezed nyomát szemlélteted”.

Az ünnepi igehirdetés János evangéliuma 7. részének 37-től 39-ig tartó veresei alapján szólt.

Jézus a lombsátrak ünnepén feláll és kiált, megszólítja az ő népét. Az ünnepekre nagy szükségünk van. Maga Isten szabta meg az életünk egészséges rendjét úgy, hogy abban legyen munka, küzdelem, és legyen benne lehetőségünk megállni, pihenni, ünnepelni. Jézus megtanít a lejtőn letérdelni, megláttatja velünk, hogy a Szentlélek ereje által mi igazán lehetünk valakik. Az életünk értékes, nem mond ezért le rólunk. Isten valakivé tesz bennünket azáltal, hogy pünkösdkor felkínálja nekünk a Szentlélekkel való betöltekezés ajándékát — fogalmazott a lelkipásztor. Közel 50–60, igére szomjas testvér hallgatta a pünkösdi bizonyságtételt. Ezt követően került sor a közös úrvacsorázásra. Az öröm és hála könnyeiből tapintani lehetett az őszinte bűnbánatot és a megváltás utáni vágyakozást. Tápláló és lélekerősítő volt a hosszú karantén után így együtt lenni. Érezni lehetett, hogy Isten megbocsátott e világnak és nekünk is.

Pünkösdhétfőn szintén a szeretett tanítvány, János gondolatai elevenedtek meg az igehirdetésben. Az evangélium 14. részének 15–21. versei. A világ sok esetben nem látja Jézust, s nem tud mit kezdeni a Szentlélekkel sem. Ez azért van, mert sokan elképzelik Istent a maguk gondolatvilága szerint. Ha Isten nem olyan, vagy nem úgy cselekszik, ahogy te elképzelted, akkor csalódsz benne, s nem is létezik. Pedig voltaképpen magadban csalódsz, mert olyat képzeltél el magadnak, ami valójában nincs is. Isten nem ilyen. A Mennyei Atyát és az Úr Jézust magadban kell megkeresned, és ebben segít a Szentlélek. Pünkösd nemcsak a nagy tömegek megtéréséről szól — arról is —, hanem szól az egyes ember önmagába nézéséről. Keressük meg Jézust önmagunkban! Ehhez a bennünk munkálkodó szeretet adja a keretet, hiszen a 15. és 21. versek egyfajta szeretetkeretet teremtenek, amely elsősorban nem valamiféle romantikus, érzelemdús szeretetkifejezés, hanem ennél sokkal több. Segítő, odafigyelő, gondoskodó emberi magatartás. Ezek pedig a részletekben, az apró dolgokban, az emberi kapcsolatokban mérhetők le igazán — mondta a lelkipásztor.

Legyen áldott a Szentháromság a találkozásért, az együttlétért! Éreztük a bennünket egyesítő Lélek által. „Mi egy vérből valók vagyunk” — Ismerős arcok, Nélküled — zárta beszámoló gondolatait Elek Arnold Zoltán halmi lelkipásztor.