Egyre kevesebb a gyermek, s a gyerekekért vívott harcnak már áldozata is van: ősztől eggyel kevesebb kilencedik osztállyal kezdhetik a tanévet a Nagykárolyi Elméleti Líceumban.

Amint arról olvashattak, egy édesanya egészen a Szatmár Megyei Prefektusi Hivatalig ment, hogy elérje, ne vegyék el a filológia osztály indításának lehetőségét a Nagykárolyi Elméleti Líceumtól. Az anyuka, akinek nyolcadikos nevelt gyermeke az említett középiskolában szerette volna folytatni tanulmányait, egy 33 nevet tartalmazó listával érkezett a prefektusi fogadóórára, de hiába: mégsem változtattak a közzétett beiskolázási terven, így az elméletiben magyar szakon csak két kilencedik osztály indul ősszel.

Hiába érvelt a Szatmár Megyei Tanfelügyelőségen korábban az iskola igazgatója, Zsidó Sándor is, s hiába tettek meg mindent az iskola pedagógusai, illetve az ide vágyó gyermekek szülei, maradt az eredeti tervezet, mely szerint magyar tagozaton egy matematika-informatika és egy természettudományok profilú osztály indul ősztől.

Zsidó Sándor iskolaigazgatót is megkérdeztük a döntéssel kapcsolatban. Az intézményvezető meglehetősen szűkszavúan csak annyit mondott: „Nincs már mit tenni. Elvettek tőlünk egy osztályt. Kicsináltak minket.”

A főtanfelügyelőség indoklása szerint egy felmérés eredménye alapján állították össze a következő tanévre vonatkozó beiskolázási tervet, állításuk szerint ez a bevett gyakorlat.

Gnandt Zoltán főtanfelügyelő-helyettest kértük, magyarázza el, mégis milyen felmérés lehet az, amelynek eredményére hivatkozva megszüntetnek egy magyar osztályt egy olyan iskolában, melynek diákjai megyei szinten kiváló eredményeket érnek el, és ahova minden évben csak magas átlaggal lehet bejutni.

„A kiindulási pont ebben az esetben a csökkenő gyereklétszám. A másik kiindulási pontunk az a felmérés, amelyet a tanfelügyelőség már évek óta elkészíttet a nyolcadikosok körében. Ez alapján azt vizsgáljuk, hogy a gyerekek továbbtanulásuk céljaként mely tanintézményt jelölik meg. A Nagykárolyi Elméleti Líceum filológia profilú osztályára nem volt elég jelentkező. Tudomásunk szerint nyolc diák jelentkezett ide összesen” — mondta Gnandt.

A főtanfelügyelő-helyettest arról is megkérdeztük, hogy figyelembe vették-e annak az édesanyának a beadványát, aki 33 diák nevét tartalmazó listával szerette volna elérni az osztály beindítását.

„Ez a papír nem lett félresöpörve. A kolléganőim azt kérték a listán szereplő személyektől, adják írásba, hogy az elméleti líceum filológia osztályába íratják gyermeküket. A 33 névből összesen tíz maradt. Tíz szülő, aki aláírta, hogy igen, az elméletibe íratja csemetéjét. Tíz gyermekkel városi szinten nem lehet osztályt indítani, hiszen a törvény is azt írja elő, hogy csak 20–25 fővel engedélyezhető egy osztály” —jelentette ki a szakember, aki határozottan cáfolta azt a híresztelést, mely szerint a tanfelügyelőség részéről több diáknak is a Kalazanci Szent József Gimnázium vokacionális osztályát ajánlották volna az elméletiben megszűnő filológia szak helyett.

„Nem befolyásolunk senkit, s nem favorizáljuk egyik vagy másik iskolát, tanácsot sem adunk ilyen ügyekben, hisz nem tartozik a hatáskörünkbe. A tanfelügyelőség döntését a csökkenő gyereklétszámon kívül kizárólag az általam említett felmérés eredménye befolyásolta. Tavaly a Kalazancitól vágtak le egy osztályt, ott idén már úgy állították össze a keretet, hogy figyelembe vették az oktatásuk iránt érdeklődő diákok esetleges számát, így lett két líceumi, illetve egy szakosztályuk. Tavaly ott szűnt meg egy osztály, s szeptemberben szaladgálni kellett, hogy az ott maradó 7 gyermek számára megtaláljuk a befogadó oktatási intézményt” — mondta a főtanfelügyelő-helyettes.

Kérdésre válaszolva Gnandt elmondta, a tanfelügyelőségen nem rendelkeznek a gyermeklétszámmal kapcsolatos demográfiai kimutatással, így arra vonatkozóan nem tudott felvilágosítással szolgálni, hogy egy év múlva, a 2019/2020-as tanév beiskolázási tervének összeállításakor milyen kellemetlen meglepetéssel kell szembesülniük a megyei oktatási intézmények vezetőinek. Azonban, ha figyelembe vesszük a folyamatosan csökkenő gyermeklétszámot, levonhatjuk a következtetést, hogy a helyzet nem rózsás, s az eddig csak kesztyűs kézzel, finomkodva kezelt probléma egyre inkább terítékre kerül, igencsak megosztva a munkahelye megmaradásáért is küzdő pedagógusközösséget. A száraz számadatok árnyékában talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy az eddig elutasítással kezelt iskolaösszevonásból hogyan lehetne mégis valami jót kihozni, mely nemcsak a pedagógusok, hanem a rájuk bízott gyermekek javát is szolgálhatja.

Tőtős Tímea