A deportáltakról való megemlékezésre minden sváb faluban gondot fordítanak, szerdán Nagymajtényban tartottak ünnepséget, ami után az idősek klubjának születésnapját is megtartották.

Közös imára és szentmisére gyűltek össze szerda délelőtt a nagymajtényi és gilvácsi lakosok, hogy együtt emlékezzenek meg a 70 évvel ezelőtt elhurcolt svábokról. Biró Norbert plébános a temetőben tartott szentmisén az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a bizonytalanság, félelem és kétségek mellett a legfontosabb dolog, ami az elhurcoltakat jellemezte, az az összetartozás érzése volt: együtt aggódtak, együtt féltek, és együtt imádkoztak, bízva abban, hogy hazatérhetnek. Tartópillérük a hit volt: manapság természetes, hogy mindenki úgy éli meg a hitét, ahogy szeretné, a maga módján, de az igazi hit az, ami ezeknek az embereknek a szívében volt. Bíztak az Istenben, hogy visszavezeti őket otthonaikba.

A megemlékezés a kápolna előtt folytatódott, ahol Johann Forstenheizler, az NDF észak-erdélyi szervezetének elnöke, valamint Gheorghe David polgármester köszöntötte az ünneplőket. Leitner János, az NDF Szatmár megyei elnöke elmondta, hét évtizeddel ezelőtt több mint ötezer svábot hurcoltak el Szatmár megyéből. A csendes, békeszerető nép más bűneiért bűnhődött. Több mint ezren haltak meg a munkatáborokban, a hazatérők között pedig nagyon sok volt a beteg. A még élő deportáltak jelenlétében Gheorghe David és Merker József a polgármesteri hivatal, Johann Forstenheizler, Leitner János és Kaiser Stefan az NDF megyei szervezete, Merker József és Knil Róbert az NDF helyi szervezete, Markos Tibor és Fabian Ioan pedig a Szatmári és Észak-Erdélyi Alapítvány a Nemzetközi Együttműködésért (Stiftung) nevében helyezte el az emlékezés koszorúit.

A koszorúzás utáni közös ebéden Merk Mária egykori deportált énekelt a jelenlévőknek, Tillinger Mária pedig történeteket mesélt az akkori időkből. Visszaemlékezett arra, hogy három váltásban dolgozott, éjszaka is, mindössze 17 évesen, még arról sem volt fogalma, a világ melyik részén vannak. Szavakkal nem lehet elmondani, mennyit szenvedtek, pénzzel nem lehet kárpótolni — tette hozzá. Emlékeztetett, most újra háború van azon a vidéken, minden nap gondolnak az ott lakó emberekre, hiszen annak idején sok civil segítette őket: káposztalevest adtak nekik, amiért cserébe ők szenet loptak a bányából.

230 személyt hurcoltak el Nagymajtényból, 70-et Gilvácsról, közülük öt nagymajtényi és három gilvácsi él még. A közös ebéd után a nagymajténi Nagyboldogasszony Idősek Klubjának születésnapi ünnepségét is megtartották, mely alkalomból a januári születésnaposok köszöntésére is sor került. Kelényi Judit, a klub vezetője elmondta, jelenleg 70 tagjuk van, és idén ünneplik második születésnapjukat. Hetente háromszor folyik tevékenység a klubban, amikor is mindig készítenek valamit. Legutóbb sapkát és lábtörlőt horgoltak, most pedig már javában a farsangra készülnek. A klub vezetője ezúttal is köszönetet mond a klub alapítójának, Hauler Magdolnának, aki szabadidejében mai napig sokat tevékenykedik a klubban.