A kettős mérce a matematikában nem egy elfogadott mérőeszköz, a politikában viszont egyre gyakrabban használják. A kettős mérce használata az európai intézményekben is kezd gyakorivá válni, holott állandóan hangoztatják az emberi jogok biztosításának a fontosságát. Ha olyan nagy hangsúlyt helyezne az EU az egyéni jogok biztosítására a gyakorlatban is, mint a nyilatkozatok terén, kevesebb lenne az elégedetlenség, kevesebb lenne a probléma és a feszültség, jobban kiszorulnának a szélsőségesek. Az EU ötszázmillió lakosából negyvenmillióan élnek kisebbségben, azaz elszakadva többségi nemzetüktől, nagyon sokan szülőföldjükön, de korlátozva vannak a jogaik csak azért, mert a nagyhatalmak a fejük fölött ide-oda tolták a határokat. Vannak olyan országok, amelyek törvényes lehetőséget biztosítanak a kisebbségek számára az anyanyelv- és szimbólumhasználatra, valamint az anyanyelven történő oktatásra, de mint a spanyolországi katalán példa is bizonyítja, a teljes megelégedettséghez szükség van a függetlenségre. Az autonómiaharcok sem hozzák meg az eredményt, mert minden autonómia azzal jár/járna, hogy újabb kisebbségek jönnek létre, amelyek majd újra jogokat követelnek. Minden többségnek az a célja, hogy beolvassza a kisebbségeket. Romániában az elmúlt száz év alatt, függetlenül attól, hogy a románok vagy a magyarok voltak hatalmi pozícióban, mindig megtették a maguk lépéseit a kisebbségek beolvasztására, de nem lehet ez másképp a legjobb szándékkal sem, mert hiába lennének a legjobb törvények, ha az emberek nincsenek megérve az együttélésre.

A kettős mércéből indultunk ki, amit mindenki alkalmaz, ahol csak tud, hiszen mindenkinek megvan a maga érdeke. Kettős mércét alkalmaz az EU az őshonos kisebbségek és a migránsok megítélésekor is. Az Európai Unió alkotmányában nem szerepelhet az, hogy Európa keresztény gyökerekre épül, de migránsoknak külön tv-csatornákat működtetnek, és eltávolítják azokat a keresztény szimbólumokat, amelyek sérthetik a migránsok érzékenységét. Annak, akinek több nemzedékre visszamenően itt éltek az ősei, nem lehet érzékenysége, annak, aki hódít, van, és kötelességünk is figyelembe venni azt. A kettős mércék világában élünk, amikor sok esetben nemcsak a kisebbségek vannak háttérbe szorítva, hanem a többségben élők is, mert nem lehet tudni, hogy a kettős mérőeszköz melyik oldalát használják a nagy méregetők. Valahogy úgy tűnik, mintha egy új gyarmatosítás korát élnénk, amikor gyarmattá válnak országok, népek, nemzetek és nem utolsósorban az emberi lélek.

Elek György