Száz táncospár érkezett Erdély különböző településeiről, különféle, de mind sváb és szász népviseletben, s látványos, szabadtéri néptáncbemutatókkal szórakoztatták a szatmáriakat az Erntedankfest (Hálaadó ünnepség) alkalmából szervezett sváb néptánctalálkozón.

Erntedankfest – a német néphagyomány terményünnepe, őszi hálaadó ünnepsége, ugyanis ekkorra ért véget a termés betakarítása és az állatokat is lehajtották a hegyi legelőkről, s így volt idő ünnepelni és köszönetet mondani a termésért. A látványos, táncban és zenében bővelkedő ünnepséget idén huszonegyedik alkalommal szervezte meg a szatmári Gemeinsam Német Ifjúsági Szervezet, néptánctalálkozóval egybekötve. Maga az Erntedankfest szombaton délelőtt kezdődött, a Wendelin Furman Német Kulturális Központban, ahol a Szászsebesről, Aradról, Monospetriből, Détáról, Újpalotáról, Krasznabéltekről, Kálmándról, Erdődről, Mezőpetriből, és természetesen Szatmárnémetiből érkeztek fiatalok rögtön táncra is perdültek – megtanulva azt a csak Szatmárban járt sváb táncot (Drei Liadrigi Strümpf), amellyel délután a nagy parkban „köszöntötték” a találkozót és a közönséget. A tánctanulás után a fiatalok (és nem csak) a hagyományőrzésről s ezen belül a népviseletről, valamint annak viseléséről tartottak kerekasztal-beszélgetést, tüzetesebben megismerkedve a különböző régiókból érkezett csoportok szebbnél-szebb és színesebbnél színesebb népviseletével: az aradiak és a détaiak kirbáji, azaz nagyünnepi viseletben érkeztek (a csodálatos hímzett nagykendőt leszámítva, egykor volt a lányok menyasszonyi ruhája is, a hét-nyolc vagy több, élesre rakott alsó szoknya szebben tartotta a felső szoknyát, mint bármilyen, manapság használatos merevítőabroncs), az újpalotaiak a fekete-fehér mindennapi viseletben, a szászsebesiek hímzett nyakkendős-szoknyás, de szoknyahosszilag már modernizált (jócskán rövidebb) szász viseletben, a megyénkbeli csoportok pedig a hagyományosan vidékünkre jellemző, piros-fekete-fehér, illetve a kálmándiak esetében sötétzöld-szürke öltözetben jöttek.

Ami pedig délután következett, annak szinte az egész város részesévé vált, ugynais a népviseletbe öltözött fiatalok a Kálmándi Fúvószenekar vezetésével végigvonultak a sugárúton a nagy parkig, ahol kezdetét vette a néptáncbemutató — és bizony kicsinek bizonyult a parkbeli tér, amikor mind a száz pár bevonult s közösen járták az alig pár órával korábban tanult lépéseket. Az időjárás ez alkalommal kegyes volt, mert bár többször is összetorlódtak a felhők — talán a vidám dallamoknak köszönhetően— a közel kétórás bemutató során nem hullt egy csepp eső sem, a csoportok zavartalanul táncolhatták hol hagyományosabb, hol modernebb stílusban a buzdító és elismerő tapssal fűszerezett nagyszerű hangulat közepette. A bemutató egyik különlegessége a détaiak szalagos tánca volt: úgy lépegettek, hogy közben a koszorúról lelógo piros és fehér szalagokat mintává tekerték össze a koszorút tartó rúdon.

Az Erntedankfest vasárnap délelőtt a Kálvária templomban, Michael Orbán jezsuita atya által celebrált ünnepi szentmisével folytatódott, majd a Sváb Házbeli Sonntagskaffeeval, azaz Vasárnapi Kávéval zárult.

Szabó Kinga Mária