„Múlton nyugszik a jelen s azon a jövendő”- vallják a kerek évfordulót ünnepelt Túrterebesen, melyet először 1216–ban, mint Szatmár megyéhez tartozó falut említ a Váradi Regestrum és amelynek római katolikus temploma Nagyboldogasszony titulussal rendelkezik – búcsúmiséjére két püspök is hazalátogatott Túrterebesre.

Az Alföld utolsó menedéke, az Avas hegység kapuja – itt helyezkedik el az Árpád–kori eredetű település, Túrterebes község a Túr folyó mentén. Elek Imre helytörténész Túrterebest a „népek kohójának” nevezi, ahol–amelyen a magyarok és a svábok mellett a bő évezred alatt letelepedett nemzetiségek – rutén, zsidó, örmény, román, tót, cigány, lengyel – mind–mind otthagyták kézjegyüket és alakították ki a mai Túrterebest.

A kettős ünnep kétnapos rendezvénysorozatában valóban mindenki talált ízlésének és kedvének megfelelő szórakozási lehetőséget: a vasárnap a népünnepély jegyében telt, melynek a régi futballpálya biztosított teret. Itt versenyeztette meg fakanálforgató tudományát a gasztroverseny keretében az öt csapat: az önkéntes lánglovagok csapata titkos belevalókkal fűszerezett kecskepörkölttel igazolta (már ha valaki is kételkedett volna benne), hogy nem csak tűzoltáshoz, de a főzéshez is értenek; a Szarvasmarhatartók Egyesülete nem adott a kicsire, 200 literes üstben főzték a gulyást és a pörköltet, természetesen mindkettőt növendékhúsból; a tanácsosok csapata a disznóhúst részesítette előnyben s abból készítették a gulyást; a polgármesteri hivatal csapata úgy gondolta: egyféle étel az nem étel s egyből háromfélét – tarhonyás pecsenyét, birkapörköltet és gulyást – készített; az iskola női pedagógusokból álló csapata pedig igazán megadta a módját: disznócombból készült suli–pörköltjük mellé juhtúrós rakott-puliszkát kínáltak – s így nem csoda, hogy a Bertici Kinga gasztroangyal vezette zsűri őket nevezte meg versenygyőztesnek.Persze mindegyik csapat nyertes gulyásokat–pörkölteket készítette, hiszen késő estére már csepp sem maradt a bográcsokban. Míg egyesek az üstök körül serénykedtek, mások a sporteremben mérték össze labdakergető tudásukat a focikupa és a kézilabdaverseny keretében.

A színpadon elsőként a közkedvelt Vokál Duó alapozta meg közel egyórás koncertjükkel a délután s az ünnepély hangulatát, majd az alig öt hónapja alakult, helyi néptánccsoport apróságai énekeltek és járták a felcsiki táncokat. S mint az oktatóik, Kása Zsolt és Melinda nagy örömmel mesélték, a fellépők között volt három „idegenlégiós” is – évekkel ezelőtt mindhárom gyermek tanítványuk volt Szatmárnémetibe, aztán szüleikkel Németországba költöztek, most pedig vakációzni jöttek Túrterebesre a nagyszülőkhöz és amint meghallották, hogy működik a néptánccsoport, rögtön jelentkeztek egy kis gyakorlásra, táncra.

A helyi gyermekeket a királydaróci Fekete Tulipán roma néptáncosai követték, akik boszorkányos gyorsasággal ropták a pörgő ritmusra. Kora este az Interoperett dallamai csendültek fel, majd a Sincron, Magyar Rózsa, a Bertici Fivérek, Daavid s legvégül Geng Szabolcs szórakoztatta a jelenlévőket – akik közül nagyon sokat a Túrterebes 800. évfordulójára készített pólót húztak magukra: ennek elejét a község szőlőfürtöt, eperszemet és a kishegyi kápolnát ábrázoló címere látható, hátán pedig az évszámok mellett a „Terestae Sanctorum Regum „terebity” – Múlton nyugszik a jelen s azon a jövendő (Széchenyi) felirat olvasható.

Igazi nagy találkozás

Bármilyen későig mulattak is előző este, több százan — otthoniak és tíz vagy több száz kilométeres távolságból „hazajöttek”, valamint sárköziek, halmiak, kökényesdiek és szatmárnémetiek, — gyűltek össze hétfőn délelőtt a Nagyboldogasszony titulussal rendelkező túrterebesi római katolikus templomban, valamint annak kertjében, illetve a közelében lévő parkban az egyházi év legnagyobb Mária-ünnepén. Az egybegyűlteket a szintén hazaérkezett Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyés püspök köszöntötte, köztük a szintén Túrterebes szülöttét, dr. Cserháti Ferencet – aki az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, s akit a Magyar Püspöki Konferencia a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával bízott meg –, valamint a többi felekezet lelkipásztorát, akik az ökuménia jegyében részt vettek a búcsún s szintén az ökuménia jegyében szóltak egyszerre a református és katolikus templom harangjai is. „Itt adtunk találkát egymásnak Túrterebesen, igazi lelki találkozást, hogy együtt örvendezhessünk. Igazi, nagy találkozás itt a szentmisén és nem a temetőben. Itt vannak szüleink és nagyszüleink és velünk ünnepelnek, akárcsak volt paptársaink, Barna József, Kirner Ferenc. Mária, örök édesanyánk mindig fia köré gyűjt bennünket.” – mondta.

Ünnepi szentbeszédében Szilágyi János, a nagykárolyi Fatimai Szűz Mária egyházközösség plébánosa arra mutatott rá: mint ahogy Jézus feltámadása hitünk alapja, úgy Mária test szerinti megdicsőülése reményünk alapja, hogy az ember lelke tovább él Isten világában. „De ki is az a Mária? Sokan nincsenek tisztában vala. Szükség volt egy édesanyára, akitől a Fiú emberi testet ölt. Mária nem csak vállalta, de nevelte is Jézust, az ő nevelése faragott embert Jézusból” – fogalmazott, rámutatva arra is: Mária egyszerű körülmények között élő, szegényként vállalta a gyermeket, mert megértette: a gyermek nagyobb érték, mint a pénz. „Manapság sokan felmentik magukat a gyermeknevelés alól, mondván: majd az iskola. De az iskola tudást ad és nem nevel. Nevelni csak a szülő tud, s nem i szavakkal, hanem élete példájával.” – mondta.

A kettős ünnepség kora este Kiss Kálmán, nyugalmazott iskolaigazgató és helytörténész Túrterebesről szóló történelmi bemutatójával zárult.

Szabó Kinga Mária