Hétvégén kitárult az Avas Kapuja — Avasújváros község napjainak tartalmas, múltba is visszapillantó, a mai közösséget formáló, arany- és gyémántlakodalmat ünneplő szülők előtt tisztelgő, színes programkínálatában mindenki talált kedvére valót.

Negyedik alkalommal szervezték meg az Avas Kapuja Fesztivált, s a rendezvény most sem okozott csalódást az avasújvárosiaknak — hiszen ebben a két napban minden nekik és róluk szólt. Szombaton a mozgásé volt a főszerep: kora reggel rajtolt a muzsdaji tavon a horgászverseny, de a nap sporteseményeinek zöme vitathatatlanul a focilabda bűvkörében zajlott: előbb a tizenévesek a minilabdarúgó-bajnokság, majd a felnőttek a testvértelepülések közötti barátságos meccsek során igyekeztek elorozni egymás lába elől a labdát, a nap sportolós része pedig az avasújvárosi és a sárközújlaki öregfiúk meccsével zárult — no meg a házigazdák győzelmével. Persze más formában ugyan, de a rendezvény kora esti, hivatalos megnyitóját követően is folytatódott a mozgás, ekkor a fesztiválozók kar- és lábizmai lendültek ritmusos mozgásba, előbb az Aris, majd a Strangers együttes koncertje, aztán Rácz Gergő előadása alatt, valamint a szabadtéri diszkóban, amely hagyományosan csak hajnal felé ért véget.

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Gellén Sándor esperes Pál apostol rómaiakhoz írt levele első fejezetének sorait választotta igehirdetése alapjául — egy olyan közösségnek szóló sorokat, amelynek tagjait Pál még nem is ismerte, de tudta róluk, hogy az akkori világ közepének tartott fővárosban van egy közösség, amely hívő lelkekből áll, hiszen „hiteteknek az egész világon híre van. Milyen jó lenne, ha Avasújvárost is úgy tartanák számon, mint olyan emberek, akik szeretik egymást — mert ez a lényeg, nem az, hogy sokan vagyunk. Nem az, hogy itt 1600 református meg tud lenni, hanem az, hogy az emberek itt hisznek, egymás mellé állnak örömben és bánatban is. Olyan felemelő, amikor az ember érzi, hogy egy találkozás nem csak az ízletes ételek, italok, a kellemes hangulat miatt volt jó, hanem mert éreztük, hogy valami vibrál közöttünk. Hála Istennek idén is elég sokat ünnepeltünk, és bőven volt miért hálát adnunk. Egész életünk azt hozza elénk: jó nekünk együtt lenni” — fogalmazott. Mint kifejtette, Pál apostol levelének több üzenete is van; az egyik, hogy hogyan tudom én a másik embert szeretni. Mert csak keresztény közösségben lehet építeni, s ha nincs az igazi krisztusi közösség, az igazi krisztusi szeretet, akkor építeni sem lehet, de mint hangsúlyozta, az avasújvárosi közösségben sokszor megtapasztalhatta ezt az összetartó erőt. „Ha a másik örömén az én lelkem is megtelik örömmel, ha a másik bánata fölött én is elszomorodom, ott van az igazi közösség. Nem kevésbé fontos megtanulni elfogadni, amit a másiktól kaphatok. Pál sem a világváros Rómába vágyik, hanem azokhoz, akik tanítani fogják őt, ugyanakkor adni is akar: 'mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek, azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által.' Aki csak kapni akar, annak nem lesz boldog soha az élete, de ha megtanulunk adni, észrevesszük azt is, mennyi mindent kapunk. Te tudsz-e valakit gazdagítani a szeretetből, amivel rendelkezel? Gyakran elhangzik, akár kimondatlanul is, a 'nincs', a 'kevés van'— igen, ez a legnehezebb, a keveset odaadni. De aki tud adni, annak Isten kirendeli, hogy az adottnál több térüljön meg. És amikor adunk, rádöbbenünk, hogy mennyi értékünk is van — érték alatt nem a pénzt értem, az van, s hol jön, hol megy, de a jövő nem ettől függ, hanem attól, mennyire szeretjük egymást, mennyire becsüljük meg a másik embert” — mondta.

Az istentiszteletet követően elhelyezték a kegyelet koszorúit a hősök emlékművénél, azon ősok előtt tisztelegve, „akik nélkül nem lehetnénk ma itt. A szeretet és az összefogás a megmaradás és a jövő garanciája, és én remélem, hogy ez a közösség száz, de még ötszáz év múlva is itt lesz az Avas kapujában” — fogalmazott Turos Lóránd szenátor. Az ünnepség a színpadon folytatódott tovább, ahol a község arany- és gyémántlakodalmas házaspárjait köszöntötték, akik nem csak a szokásos virágcsokrot, borítékot kapták meg, de díszebédet is adtak tiszteletükre a kultúrotthonban. Hajdú Ernő és Irma, Bura Ioan és Floare, Elek Péter és Ágnes, Nistor Ioan és Ana, Erdei Imre és Erzsébet, Dudás Ferenc és Piroska,

valamint a gyémántlakodalmas Erdei Bertalan és Berta legalább olyan megilletődötten hallgatták a köszöntőt, mint amilyen megilletődötten mondta azt Majláth Gábor polgármester, elfogultan emlékezve a tavalyi ünnepségre, amikor saját szüleit is köszöntötte. „Minden ittlévőt szeretettel köszöntök, de kiemelten ezt a hét ünneplő házaspárt, hiszen csak annak a népnek van jövője, amelynek vannak ősei is — ők új nemzedékeket hoztak létre, Avasújvárosnak pedig csak úgy lesz jövője, ha van gyermek, van unoka, van dédunoka” — mondta.

A fesztivál folytatásában a vasárnap délután a magyar néptánc és -zene jegyében telt, mindenki nagy örömére, majd az Argus együttes és Gergely Róbert alapozta meg a hangulatot, no meg a különleges csemegének számító örökzöld operettslágerek, s az estét a legendás Republic, a fesztivált pedig tűzijáték zárta.

Szabó Kinga Mária