A szakszervezetek művelődési házának kis termében, Bessenyei István rendezésében mutatták be Csikós Attila Két összeillő ember című zenés darabját. A bemutatón a szerző is jelen volt.

Bessenyei a darab megrendezésekor több szempontot is figyelembe kellett vegyen. Az volt a célja, hogy az előadás úgy hasson, mint egy költemény. Ezért sokat húzott a szövegből, ami viszont nem veszített az értékéből, hiszen egy kétszemélyes darab nem lehet túl hosszú. Nem az események felsorakoztatása volt a rendező célja, hanem az, hogy érezhetővé váljon az a dráma, ami Szécsi Pál és Domján Edit kapcsolatában kialakult. Nem használt sok díszletet, mert az inkább a próza világába vezetett volna, a dalok és az egymás mellé helyezett gondolatok fejezték ki azt a mítoszt, ami a két szereplő körül kialakult. Két érzékeny lélekről van szó, akik nem igazán találták a helyüket. Szécsin van inkább a hangsúly, aki körül semmi sem stabil: az apját lelőtték, az anyja sem létezett az életében, hányatott gyerekkor után jött a hírnév, a siker, amivel nem tudott mit kezdeni, nem tudott megkapaszkodni az életben. Végig fennállt az a tudat, hogy bármikor leszólíthatják az akkori elvtársak a színpadról, állandó feszültségben élt és hamar felőrlődött. A sorstragikum abban van, hogy ez a két ember se együtt, se egymás nélkül nem tudott létezni. Mindketten megalkuvás nélkül keresték hivatásuk határait.

Szécsi nem igazán tudott emberekhez kötődni. Domján Edittel való találkozása valóban két összeillő ember találkozásának tűnt, de mindketten elégtek a szerelemben. De kettejük élete önmagában is egy nagyon komoly dráma. Annak ellenére, hogy mindkettejük sorsa nagyon szomorú, rengeteg humor is van az előadásban. Bessenyei értelmezésében a darab ugyan két ember élettörténetét meséli el, de a lényeg nem az eseményeken van, hanem az érzésvilágon. Az előadás nem arra törekszik, hogy a néző bekukucskáljon két ember szerelmi életébe. Arra törekszik, hogy a két kiváló művészember tragikus vergődése a néző számára is felidézze azokat a helyzeteket, amelyek hétköznapi emberekkel is előfordulnak egy-egy kapcsolatban. Egy szenvedélyes férfi és egy nő találkozása, küzdelme egymásért, a szerelemért, tele van olyan momentumokkal, melyek ismerősek mindazoknak, akik átéltek hasonló, elsöprő erejű érzelmet. Ez a darab sok olyan kérdést feszeget, ami a kapcsolatokban sűrűn felvetődik. Például mások is őrlődnek, hogy a karriert, a munkát vagy a családalapítást helyezzék-e előtérbe, de amiatt is, hogy megfejtsék, miként lehet ezt a kettőt egyáltalán összhangba hozni. Az előadás nem végkövetkeztetéseket von le, hanem utat nyit a fantáziának, hogy a mélységekbe lásson a néző és a rejtett összefüggéseket jobban megérezze.

Spisák István és Kovács Nikolett még nem éltek abban az időszakban, amikor a Szécsi-Domján történet valóságos volt, de mindketten át tudták érezni a kezdeti sikert, a szerelmi válságot és az abból következett tragédiát.

Elek György