Igaz, sokan voltak, de a Tisza Többnemzetiségű Műszaki Zászlóalj katonái alig másfél nap alatt két hidat is építettek a Szamoson. A szélesebbik, kétsávos, nagy teherbírású, ultramodern, román gyártmányú pontonhídra ugyancsak vágyakozva néztek a szatmári civilek.

Lenyűgözően látványos, kilenc-műhelyes terepgyakorlattal zárult a romániai, a magyarországi, a szlovákiai és az ukrajnai műszaki katonák négynapos, Blonde Avalanche 16 (Szőke Lavina 16) elnevezésű gyakorlatozása Kakszentmáronban. A Tisza Többnemzetiségű Műszaki Zászlóalj több mint 200 katonája – műszaki utászok, deszantkezelők, pontonos hidászok és logisztikát biztosítók – előbb számítógéppel támogatott törzsvezetési gyakorláson, majd tegnap délelőtt a helyzetgyakorlatok során bizonyították, hogyan tudnak együttműködni egy természeti katasztrófa mentési és helyreállítási munkálataiban. A kilenc–műhelyes terepgyakorlatban szerepelt vízi mentés, tűzoltás, menekülttábor kialakítása, helikopteres gáterősítés és sérült–elszállítás – és két híd híd építése a Szamoson keresztül. Természetesen minden feladatot sikeresen teljesítettek – de sajnos a kétsávos, civil közlekedésre is alkalmas pontonhidat végül elbontották.

A Tisza Többnemzetiségű Műszaki Zászlóalj több mint 200, román, magyar, szlovák és ukrán műszaki katonájának a részvételével tartották meg a Blonde Avalanche 16 (Szőke Lavina 16) elnevezésű hadgyakorlatot Szatmárnémetiben és Kakszentmártonban. A négynapos akció hétfőn kora délelőtt Szatmárnémeti új központjában, ünnepélyes megnyitóval és a technikai egyezmény aláírásával vette kezdetét, számítógéppel támogatott törzsvezetési gyakorlással folytatódott, majd csütörtök délelőtt egy lenyűgözően látványos, kilencműhelyes terepgyakorlattal zárult.

A Tisza Többnemzetiségű Műszaki Zászlóaljt 2002-ben hozták létre, és a térség négy országának — Románia, Szlovákia, Ukrajna, Magyarország — hadserege közötti, immár közel tizenöt éve tartó együttműködés célja, hogy a Tisza vízgyűjtő területén esetlegesen bekövetkező katasztrófa idején a katonák segítsék a helyi lakosságot és részt vegyenek a helyreállítási munkálatokban. A zászlóalj évente közös gyakorlatot hajt végre Blonde Avalanche (Szőke Lavina) elnevezéssel, s ennek értelmében minden évben más-más ország területén, az úgynevezett vezető nemzetnél (az adott évben ők felelnek a zászlóalj felkészítéséért) hajtják végre a felkészülést segítő és a katonák együttműködését javító parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatokat. Mivel idén Románia volt a vezető nemzet, s ráadásul Szatmárnémetiben állomásozik a 170 fős 52-es Tisza Utász-Zászlóalj, értelemszerűen itt került sor a gyakorlatra.

A kilencműhelyes terepgyakorlat vízi mentéssel kezdődött, egyrészt búvárok mentették ki a javakat, gépkocsikat a Szamos habjaiból, másrészt motoros mentőcsónakokkal szállították partra a „természeti katasztrófa” túlsó parton rekedt áldozatait, akiket egy felépített és tökéletesen berendezett menekülttáborban helyeztek el. Ezt követően két olyan gyakorlat vette kezdetét, melyek látványosságával talán csak a szatmáriak számára szóló szívfájdalma vetekedett: előbb az ultramodern, kétsávos pontonhíd utolsó „darabját” tolták helyre és rögzítették, majd teherbírását igazolandó áthajtottak rajta a 11 tonnás katonai teherkocsik — sőt, pár bátrabb civil is megtette ezt gépkocsijával. Ezután pedig egy főleg nagy sodrású és magas vízállású folyókon használatos, egysávos cölöphíd utolsó cölöpeit illesztették helyükre, verték be a Szamos medrébe, majd daru emelte rá az utolsó gurulófelületet, s hajtottak végig rajta a katonai teherkocsik. Közben a különböző, mini víztisztító-fertőtlenítő berendezések segítségével ihatóvá varázsolták a Szamos vizét, s a terepgyakorlat folytatásaként homokzsákokkal megerősítették a töltést — ehhez nemcsak a helyi tűzoltócsapatok töltötték meg homokkal a zsákokat, de a helikopterről már megtöltött zsákokat is dobtak le. S mivel víz nincs tűz nélkül, „természetesen” egy épület is lángra lobbant, amelyet a Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség lánglovagjai oltottak el, sőt, a tűzszerészeket is bevetették, mivel a kérdéses területen még fel nem robbant gránátokat találtak.

A terepgyakorlatozó katonák nemcsak saját ezredeseik szigorú és kritikus pillantásai alatt hajtották végre a gyakorlatsorokat, de amerikai és németországi, valamint osztrák és szerb magas rangú megfigyelők „kereszttüzében” is. „Bemutattuk, milyen műszaki katonai képességekkel és felszerelésekkel rendelkezünk. Jó tudniuk mind a négy ország lakóinak: ha bármilyen természeti katasztrófa történne, a szomszédos országokban vannak speciálisan kiképzett alakulatok, melyek 'ugranak' és segítenek a bajban, másrészt pedig ezek a gyakorlatok jó lehetőségek arra is, hogy a katonák személyesen is jobban megismerhessék egymást — mint ahogy történik ez a zászlóalj megalapítása óta” — mondta a gyakorlat végén lapunknak Drót László ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese.

Szabó Kinga Mária