Idén Kovács Jenő polgármester és Kereskényi Sándor muzeológus vehette át a több évtizedes munkájukért kapott elismerést — két olyan ember, akik az erdélyi „színpadon” Szatmárt erősítették.

A közösségi javak és a szülőföld visszaszerzésében, valamint az RMDSZ programjának megvalósításában fontos szerepet vállaló politikusait és közéleti személyiségeit idén is kitüntette a Szövetség, és idén immár 13. alkalommal vehették át az Ezüstfenyő-díjakat azok, akiket erre érdemesnek tartott a szervezet. Minderre az elmúlt hétvégén, a Marosvásárhelyen megtartott SZKT-n került sor. „Hála és köszönet jár azoknak, akik a kisebb és nagyobb magyar közösségekben értékteremtő munkát végeztek nemcsak az elmúlt évben, hanem az elmúlt évtizedekben is. Egy kisebbségi közösség számára ez a közösségépítő munka elengedhetetlen, hiszen enélkül sérülékeny és veszélyeztetett lenne a magyarság ebben az országban. Ezért a munkáért mond ma köszönetet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség” — fogalmazott Kelemen Hunor szövetségi elnök a díjátadón. Többek között átvehette az Ezüstfenyő-díjat Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere, akinek a városvezetői munkája emberarcúságát emelték ki, s a díj jogosultságát alátámasztandó azt is kiemelték az indoklásban, hogy polgármestersége ideje alatt euró-tízmilliókból fejlődött Nagykároly, valamint Kereskényi Sándor muzeológus, aki nemcsak, mint az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének alapító tagja és egykori szenátora érdemelte ki az elismerést, hanem mint aktív irodalmár, közéleti és művelődési szerveződések indítója is.

„Nagy öröm számomra, számunkra, hogy ezek az emberek kapják meg az Ezüstfenyő-díjat idén, akik 25 éves tevékenységükkel „letettek valamit az asztalra”, s Kereskényi Sándor esetében nem is csak egy asztalra, hiszen szenátorként, irodalmárként, tanárként, muzeológusként is értékes munkát végzett és végez. Kovács Jenő és Kereskényi Sándor — két olyan ember, akik az erdélyi „színpadon” Szatmárt erősítették, függetlenül attól, milyen minőségben álltak a színpadra. Tevékenységükkel, következetes munkával elért eredményeikkel pedig az ifjú generációnak is utat-példát mutatnak. Mindketten aktívak és remélem, hosszú-hosszú ideig azok lesznek még, de most is bátran ki lehet jelenteni: szép munkát hagynak maguk után” — summázta véleményét a díjazottakról szerkesztőségünk megkeresésére Pataki Csaba szenátor.

Az Ezüstfenyő-díjat először 2002-ben adták át, az RMDSZ megalakulásának 13. évfordulóján szervezett ünnepi műsor alkalmával. Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton 23 személyt díjazott Marosvásárhelyen, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése előtt.

Kovács Jenő laudációja az alábbiak szerint hangzott: Nagykároly megyei jogú város polgármestereként hosszú évek óta bizonyítja, hogy az emberközpontú városvezetés a célravezető, a sikeres. Euró-tízmilliók révén újul meg a Szatmár megyei város, melynek saját jövedelme évről évre növekszik. Példa nélküli az, hogy az utóbbi szűk évtizedben több pénz érkezett Nagykárolyba, mint a több mint ötször akkora Szatmárnémetibe. Mindennek is köszönhetően a megye és a tájegység leginkább „turistabarát” települése Nagykároly. A felújított Károlyi-kastélyt évente 50 ezer látogató csodálja meg. És ez a szám egyre emelkedik. Egyszersmind sikerült felújítani a hajdani Aranyszarvas Fogadót is, melynek az ablakából egykoron Petőfi Sándor meglátta Júliáját. Az a nevezetes helyiség amúgy ma az elöljáró irodája. Megújult a színház, a korzó is emlékeztet száz évvel ezelőtti önmagára, a pezsgő életű város sétányára. Lovardája, sőt, mint egykoron, pálmaháza is van Nagykárolynak. Felújították és szociális központtá alakították a hajdani kaszárnyát is. És folytathatnánk… Kovács Jenő végzettségét tekintve faipari mérnök, az egyetemet Brassóban végezte. Pragmatikus embernek tartja magát — semmiképpen sem politikusnak, sokkal inkább városvezetőnek. Mindig csapatban gondolkodik. A sikereket is együttesen érdemlik ki. A belvárosi református egyházközség főgondnoka és az RMDSZ szervezetének elnöke is. Ugyanakkor büszke nagytata is: két unokájának mindig szívesen mesél. Szeret nótázni, beszélgetni, társaságban érzi elemében magát”.

Kereskényi Sándor muzeológus laudációjában kiemelték: 1975–1989 között általános iskolai tanár Túrterebesen, majd a rendszerváltozás után az Északi Színház Harag György Társulatának dramaturgja, illetve bő évtizeden át, 2000-ig több napilap, hetilap és kulturális folyóirat munkatársa (Korunk, Erdélyi Napló, Szatmári Friss Újság), majd 2000–2004 között az RMDSZ Szatmár megyei szenátora, 2005-től pedig a Szatmár Megyei Múzeum muzeológusa. Mindezek mellett már a kezdetektől belevetette magát a közéleti és művelődési szerveződések munkájába: 1989-ben az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének alapító- és vezetőségi tagja, 1993–1997-ben a Szabadelvű Kör RMDSZ platform tagja. 1998–2004 között a Hans Lindner Alapítvány kulturális tanácsadója, 1998-tól a Szent István Kör tagja, 2009-től a Posztmodern Távlatok művelődési műhely vezetője, s nem mellékesen négy kötet szerzője is: Thália Szatmárban (1993), Római délután (1995), Homo Christianus (1999) és Otthon a történelemben (2003).