Szatmár megyének idén két újabb Ezüstfenyő-díjazottja van Nits János és Szakács Imre személyében.

A szokásokhoz híven idén is az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának első ülésén adják át az Ezüstfenyő-díjakat — a szövetség országos szervezete ezzel az elismeréssel díjazza azok munkáját, akik jelentős szerepet vállaltak a közösségi javak és a szülőföld visszaszerzésében, valamint a szövetség programjának megvalósításában. Az Ezüstfenyő-díjat először 2002-ben adták át. Szatmár megyében a Megyei Állandó Tanács feladata, hogy megnevezze azokat a személyeket, akik a magyar közösségért vállalt munkájuk alapján érdemesek a díjra — idén január 28-án Marosvásárhelyen Nits János és Szakács Imre kapják meg a szövetség rangos elismerését. „Idén is két olyan személy kap Ezüstfenyő-díjat Szatmár megyéből, akiket a szatmáriak előtt nem kell külön bemutatni, hiszen több évtizede szolgálják a szatmárnémeti és az erdődi közösséget. Ezzel a díjjal nem csupán eddigi munkájukat köszönjük meg, de jelezzük azt is: továbbra is számít szaktudásukra és kitartásukra a közösség” — fogalmazott Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke.

Nits János urbanisztikai szakember a Kolozs megyei Szamosújvárról került saját választása alapján Szatmárnémetibe, s a rendszerváltást követően elhivatottan küzdött a megyeközpont tanácsában azért, hogy az urbanisztikai témakörökben ne legyenek gondok. Ahogy elmondta, sokszor álmatlanul forgolódott, mert tudta, hogy számítanak a véleményére, és ez komoly súlyként, felelősségként nehezedett a vállára. Az RMDSZ-ben is 1990 óta áll helyt elhivatottan, s annak ellenére, hogy most már nyugdíjas, még mindig aktív, tanácsaira pedig mindig lehet számítani, hiszen ő az a fajta ember, aki szívvel-lélekkel képviseli az általa választott irányt.

Szakács Imre a Hargita megyei Nagygalambfalváról került tanítóként Szatmár megyébe, Magyargéresre, majd a katonaságot követően szintén székelyföldi feleségével már Erdődön alapítottak családot. Harminchét év tanítói és tizenkét év alpolgármesteri tapasztalattal a háta mögött ma már nyugdíjasként van jelen Erdőd közösségi életében, de ahogy ő mondja, onnan nincsen kiszakadás, mert előbb az RMDSZ megalapításakor politikai, majd később az Erdődi Petőfi Kör létrehozásakor kulturális szinten is meg kellett felelni a választott közössége elvárásainak.