Szokásos, főzésidény kezdete előtti megbeszélést tartott Radu Bud kormánymegbízott és Altfatter Tamás alprefektus a pálinkafőzők egyesületeinek, valamint a hatóságoknak a képviselőivel.

A pálinkafőzők már javában gyűjtögetik a különféle gyümölcsöket, melyekből aztán hamarosan előállítják azt a bizonyos párlatot, amelyet egyesek az istenek könnyének is neveznek. A főzési idény kezdete előtt tartott kerekasztal-megbeszélést a kormánymegbízott és helyettese Cornel Mureşannal és Gheorghe Ciocannal, a pálinkafőzők egyesületeinek vezetőivel, az adóhivatal, a vámhivatal, a környezetvédelmi szervek, a vízügy valamint a mezőgazdasági igazgatóság képviselőivel közösen.

Mint arra Mureşan és Ciocan rámutatott, a legnagyobb gond, amellyel a pálinkafőzők szembesülnek nap mint nap — akiknek kis pálinkafőzdéik valóságos falumúzeumok, nem sokat haladtak a korral — az az, hogy ugyanolyan magas illetéket kell fizessenek a gyümölcspárlat után, mint a nagyipari úton, gabonából előállított, ipari alkoholt termelők. Bud kormánymegbízott ismételten „megnyugtatta” az érintetteket, ugyanis az illetékek különbözőségét szabályozó törvénytervezet épp „minisztériumközi útját járja”, s amennyiben mind a képviselőház, mind a szenátus elfogadja, a hagyományos módon, gyümölcsből szeszes italt előállító termelők kevesebb illetéket kell majd fizessenek.

Ezt követően a különböző hivatalok képviselői „felelevenítették” azon törvényeket, amelyeket a Szatmár megyében engedéllyel működő 6 nagy és 200 kisebb pálinkafőzdének be kell tartania — különös tekintettel a főzés után megmaradó cefrével kapcsolatban. Mint elhangzott, az engedéllyel rendelkező pálinkafőzdék — nagyságuktól függetlenül — mindegyikénél kialakítottak egy betonülepítőt, amelyben összegyűjtik-tárolják a cefrét, amit megfelelő komposztálást követően trágyaként lehet felhasználni. Bud kormánymegbízott felszólította a környezetvédelemért felelős szerveket, hogy maximális odafigyeléssel és szigorral kövessék a pálinkafőzők működését, kiemelt figyelmet szentelve annak, hogy a folyókba, patakokba (főleg az Avasban) a lehető legkevesebb cefre kerüljön, ugyanis a folyóvizekbe közvetlenül bekerülő cefre erjedésnek indul, felveszi a vízben oldott oxigént, ami a halak pusztulásához vezethet.