A mai világban már nem elég a jó termőföld, fontos tudni az agrártámogatásokra vonatkozó pályázati lehetőségekről, s azokat ki is kell használni, de ugyanilyen fontos megtalálni a helyi termék útját a helyi (de nem csak) vásárlókhoz, fogyasztókhoz.

Nagy érdeklődésnek örvendett az első alkalommal megszervezett — s nem mellesleg igencsak hiánypótló és szükséges — Szatmári Agrárakadémia, s a rendezvénynek helyet adó Iparosotthon nagytermében a hallgatóság között ugyanúgy voltak kisebb-nagyobb területeken gazdálkodók, borászok, mint vidéki polgár- és alpolgármesterek is. Elsőként az ötletgazda Magyar Lóránd képviselő, a parlament Mezőgazdasági, Erdészeti, Élelmiszeripari és Különleges Szolgáltatások Bizottságának tagja köszöntötte az egybegyűlteket, Pataki Csaba tanácselnök pedig arra mutatott rá: elindult egy egészséges folyamat, mindenki szervezkedik, próbál előrelépni és ami még fontosabb, közösen gondolkodni. Mint mondta, hasonló hangulat és folyamatok jó pár évvel ezelőtt, a Helyi Akciócsoportok alakulásakor zajlottak utoljára, s mint hangsúlyozta, az akciócsoportok az agrárkamara hiánya miatti űrt pótolják némiképp, s nyitnak a gazdák irányába — azon réteg felé, amely szó szerint eltartja a megyét.

„A most kezdődő európai parlamenti ülésszak legnagyobb kihívása, hogy úgy alakítsuk az Európai Unió 2021-ben induló költségvetési ciklusának tervét, hogy az megfeleljen az erdélyi érdekeknek” — fogalmazott Winkler Gyula EP-képviselő, aki az uniós költségvetés mellett a még messze nem eldöntött, közös agrárpolitikáról beszélt. Mint magyarázta, az EP szakbizottságaiban a következő hónapokban tárgyalják a két legfontosabb területet, a Közös Agrárpolitikát (KAP) és a regionális fejlesztéseket finanszírozó Kohéziós Politikát. Az Európai Bizottság javaslata szerint 2020 után csökkenne a Közös Agrárpolitika finanszírozása, ezt azonban sem az erdélyi magyar EP-képviselők, sem a többi közép- és kelet-európai tagállam képviselői nem támogatják. „Mi azt szeretnénk, hogy 2020 után is szinten maradjon vagy növekedjen a kisgazdák támogatása, és tovább működjenek a vidékfejlesztési programok. Fontos újdonság viszont, hogy 2020 után nagyobb mozgásterük lesz a tagállamoknak az agrárpolitika területén. Amennyiben az Európai Parlament elfogadja az EB javaslatát, minden tagállamnak KAP Stratégiai Tervet kellene készítenie a mezőgazdasági támogatás felhasználására. Ez azt jelentené, hogy az EU Közös Agrárpolitikájának célkitűzései továbbra is közösek maradnak, viszont a megvalósításhoz a tagállamok a saját helyzetüknek legjobban megfelelő intézkedést ültetik gyakorlatba; ez egyfajta decentralizációt is jelent, ami elvileg jó kellene legyen” — mondta, nyomatékosítva egyrészt: az EU-s mezőgazdasági támogatások nem elérhetetlenek, s minden gazdának tudnia kell, miként hívhatja le ezeket az alapokat, és hogy ezek a források milyen feltételek mellett segítik gazdaságukat; másrészt azt hangsúlyozva, hogy az állandó tájékozódás és a szövetkezés, társulás a legfontosabb kulcsszavak az uniós mezőgazdasági támogatások hatékony felhasználására, így lehet megmaradni a piacon és növelni a versenyképességet 2020 után is.

Az élelmiszer bizalmi termék

A szövetkezés, társulás fontosságát hangsúlyozta Tóga Judit, a Szatmár Környéki Akciócsoport vezetője is, nem hallgatva el azt sem: a termelői csoportok létrehozása mellett lehetőség van ezek működtetésére is pályázni. „Lábra állítjuk a termelői csoportot, és nem engedjük el a kezét a későbbiekben sem. Gondolok itt például az üzleti tervekre, a menedzseri feladatokra vagy éppen magára a menedzserre. Viszont a termelők is meg kell hogy értsék, túllépve az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezetek rossz emlékén: egyenként nem fejlődőképesek. Megtermelik ugyan azt a gyümölcsöt, zöldséget, de nem tudják eladni: vagy azért, mert nagyobb mennyiség kell ahhoz, hogy egy üzletlánccal leszerződhessenek, vagy mert a termékmennyiség meglenne ugyan, de nincsenek gépsoraik, és még sorolhatnám. Át kell állni a fejlődő mezőgazdaságra, Szatmári termékek néven piacra dobni a helyi termékeket elsősorban a helyi vásárlók számára (de nem csak), a rövid értékesítési lánc (helyi termelés, helyi feldolgozás, helyi piac, helyi vásárló/fogyasztó) keretében. Ez a vásárlóknak/fogyasztóknak is nagyon jó, mert tudják, mit s kitől vesznek. Az élelmiszer bizalmi kérdés, a bizalmat pedig a település neve is erősíti, mint például a halmi bor vagy az avasi pálinka vagy a szamosháti méz esetében, a közös védjegy, a Szatmári termék a minőséget fogja garantálni” — magyarázta, hozzátéve: a védjegyet (vagy ha jobban tetszik, márkanevet) a megyei tanáccsal közösen rövid időn belül levédetik. Mint mondta, a Szatmár megyében működő négy helyi akciócsoport eddig körülbelül 20 millió eurót hozott a megyében a LEADER-program keretien belül, s ezek az akciócsoportok a gazdasági fejlődés motorjaivá tudnak válni, állandó kapcsolatban léve a gazdákkal. „Ha a Szatmári terméknek nem lesz becsülete, akkor nem lesz esély a kapitalista világpiacon megmaradni a kistermelőknek” — summázta tömören Magyar Lóránd, akinek már hosszú évek óta szívügye a szatmári, azaz helyi termékek minél szélesebb körben való népszerűsítése. S hogy mennyire jó minőségűek és finomak a Szatmár megyei termékek, arról a jelenlévők is meggyőződhettek az előadások szünetében, amikor megkóstolhatták a csomaközi kisvállalkozás almaleveit, lekvárjait (köztük az ínyencségnek számító hagyma- és csípőspaprika-lekvárt), zakuszkáját és fenséges grillezett zöldségeit. Az agrárakadémia záró részében Szulák Edward Zoltán, a nagykárolyi Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) irodavezetője mutatta be röviden magát az ügynökséget, feladatköreit és az igényelhető támogatásokat, majd Botos Beáta, a Vidéki Beruházások Finanszírozási Ügynökségének (AFIR) munkatársa vázolta az ügynökség nyújtotta lehetőségeket.

Szabó Kinga Mária