Az infrastruktúra fejlődésével egyre többen maradnak Hiripen, és egyre többen vásárolnak ott telket vagy házat. Nagy József polgármester szerint van jövője ennek a megyeközponthoz közeli településnek.

A Pálfalva községhez tartozó Hiripnek az utóbbi évek során teljesen megváltozott az arculata. Ma már a település valamennyi utcájában elkészült a vezetékes vízhálózat, le van aszfaltozva a főutca, jelenleg három munkacsoport dolgozik a csatornahálózat kiépítésén. A közel nyolcszáz lakosú település harminc százaléka roma nemzetiségű, az általuk lakott utcákban is van víz–, és lesz csatornahálózat. Korábban a lakosság tetemes hányada elvándorolt, de miután hozzákezdtek az infrastruktúra fejlesztéséhez, egyre többen költöznek vissza, ugyanakkor a nem hiripi származásúak közül is több család érdeklődik telek vagy ház után.

Azok, akik rég jártak Hiripen, a településhez közeledve, az öt–tíz évvel ezelőttihez képest, lényeges változásokat tapasztalnak. A korábbi gidres–gödrös kövesútra aszfalt került, melynek két oldalát széles padka védi, ami előzéskor a gépkocsivezetőket is segíti. A faluba beljebb haladva, több helyen munkacsoportok dolgoznak a csatornahálózat kiépítésén. Egyes helyeken az árkokat vájják a munkagépek, amelyekbe a szennyvíz elvezetéséhez szükséges csöveket helyezik el, máshol már fedik is be a helyükön lévő vezetékeket.

— Amikor én Hiripre kerültem, maga a főút sem volt járható — emlékszik vissza Nagy József polgármester. — Száraz időben magasra szállt a por, esőzéskor vízben–sárban közlekedtünk. Nem véletlen, hogy amikor felgyorsult városon az iparosodás, nagyon sokan városon kerestek munkát, és aki tehette, városra költözött. Hiripen többnyire az idősebbek maradtak, akik megpróbáltak mezőgazdaságból megélni, de a munkaeszközök — és mondjuk ki bátran: a szaktudás — hiányában, elég nehezen éltek. Nem lett jobb az élet Hiripen az 1989–es változás után sem, hiszen az elvándorlási kedv tovább nőtt.

Új lehetőségek

Nagy József polgármester és Székely István mezőgazdasági szaktanácsadó részletesebben is beszámol az utóbbi években bekövetkezett változásokról. Miután a település pályázati úton nagyobb, infrastuktúra–fejlesztésre felhasználható pénzekhez jutott, lehetőség adódott az életkörülmények jobbítására. Ma már járható az út, bárki csatlakozhat a vízhálózatra, néhány munkahely is kialakul helyben, de a közszállítás is javult; azok számára, akik városon dolgoznak, van lehetőség az utazásra.

— Nagyon sok ház van felújítás alatt — mutat rá néhányra a polgármester. — Sokan jöttek városról, megvettek elég rossz állapotban lévő házakat, azokat felújították, de azok, akik eddig is itt éltek, elkezdtek fejleszteni, korszerűsíteni, mert rájöttek, hogy jobb itt, mint városon.

A falu lakosságának harminc százaléka roma, akik közül kevesen kapnak állandó munkát. A munkanélküliek szociális segélyből élnek, a munkaképeseknek le kell dolgozniuk a számukra előírt kötelező munkaórát, hogy megkapják a támogatást. Ottjártunkkor éppen a közterületeket tisztították. Bár szárazság van, de a gyom hamar benövi azokat a helyeket, amelyek nincsenek rendszeresen takarítva. — Persze mindig vannak emberek, akik keresik a hibákat, akik bizonyos dolgokat másként látnak, ezért elégedetlenek azzal, ami van, de az, hogy a falu fejlődik, hogy nő a lakosság száma, az annak a bizonyítéka, hogy sokan úgy érzik, érdemes Hiripen élni — összegzett a polgármester.

Elek György