Sokan gyűltek össze az avasújvárosi falumúzeum tágas udvarán csűrt döngölni, az őszi este hűvösét éneklés és tánc, no meg jóféle „lélekmelegítők” oldották a hangulatos rendezvényen.

Nagyot (és többek szerint merészet is) álmodtak hét évvel ezelőtt az avasújvárosi Bokréta Néptánccsoport és a helyi MADISZ tagjai, amikor megszervezték az első néptáncestet, a Csűrdöngölőt, amely mint gyorsan kiderült, jóval több egy egyszerű „néptáncestnél”, hiszen egész Avasújvárost mozgásba lendíti — persze ezen nem is kellene nagyon csodálkozni egy olyan településen, ahol a szőlőhegyi pinceborozgatásokkor és egyéb alkalmakkor szégyen volt ugyanazt a népdalt kétszer elénekelni. Pénteken kora este nagy volt a nyüzsgés a falumúzeum máskor oly csendes udvarán, a parasztház tornácán és a pajtában is — a gyermeksereget s az udvart egyre nagyobb számban megtöltő „nézőket” széki népdalokra tanította mintegy bemelegítőként Pataki Brigitta, melybe aztán előbb az élő zenét szolgáltató, Avasújvárosba már szinte hazajáró Heit Lóránd hegedűjével, majd zenekarának másik két tagja is „belesettenkedett”, aztán már nem is volt megállás: táncra perdültek a gyerkőcök, az ifjak, no meg a bokrétás néptáncosok, sorba járva hol a népi játékok, hol a széki, hol a szatmári táncok lépéseit, hiszen a Csűrdöngölő egyik védjegye, hogy a talpalávalót mindig zenekar biztosítja. A táncos kavalkád által birtokba vett udvaron még nagyobb lett a jövés-menés, kosarakban almát, mézédes körtét, szőlőt hoztak, a szőttessel letakart asztalon ízléses és ízletes halmokban piroslott a paradicsom, a lila hagyma: kísérői a finom zsíros házi kenyérnek, amellyel az est folyamán fáradhatatlanul kínálták a vendégeket — Tebécs Piroska jóvoltából, aki idén is megadta a módját, és 12 szép kerek, „igazi házi kenyeret” sütött a kemencében, a Szabó Ida Református Nőszövetség tagjai pedig több száz fánkot. Az ízletes falatok után a friss forrásvíz mellett a Bakator Hegyközség borászainak köszönhetően a boroskancsók is kínálgató körútjukra indultak, és szinte senki nem érzékelte az októberi késő este egyre karakánabb hűvösödését — sem a zenészek, sem a táncosok nem szusszantak, de ugyanolyan fáradhatatlanul járták, lesték-próbálták az új lépéseket a gyermekek is, igazolva: utánpótlásban és a Csűrdöngölő hagyományának továbbvivőiben nincs hiány Avasújvárosban.