A néptáncok–népdalok felelevenítése, a falumúzeum, valamint a helyi borok népszerűsítése – ezzel a céllal szervezte az első Csűrdöngölő–estet négy évvel ezelőtt az újvárosi Bokréta néptánccsoport és MADISZ, akik a népi esttel hagyományt teremtettek.

Élettel telt meg szombaton délután az avasújvárosi falumúzeum máskor oly csendes udvara és parasztháza – gyermekek szaladtak fel a grádicsokon, a szobákban rácsodálkoztak az egykori falusi élet mindennapi használati tárgyaira, forgattak egyet a rokka kerekén, bekukucskáltak az almárium fiókjaiba és persze beírták nevüket a tisztaszoba asztalán lévő „vendégkönyvbe”, ugyanúgy mint tavaly s az előtte lévő években tették mindazok, akik eljöttek a Csűrdöngölőbe.

Az udvaron is nagy a jövés–menés, kosarakban színes almákat, illatos szőlőt hoznak, a szőttessel letakart asztalon ízléses és ízletes halmokban piros és sárga paradicsom, lila hagyma – kísérői a finom házi zsíros kenyérnek, amellyel az este folyamán a „bokrétások” fáradhatatlanul kínálják a vendégeket, Tebécs Piroska és Kovács Magda jóvoltából, akik tíz, „igazi házi” kenyeret sütöttek a kemencében, a Szabó Ida Református Nőszövetség tagjai pedig nem kevesebb mint 600 fánkot. Asztalra kerültek a helyi Bakator Hegyközség fehér, piros, édes és száraz borai is, cserépkorsóból kínálja szintén fáradhatatlanul egész este a bokrétás legényke s aki a hűvösödő éjszakában valami erősebbel melegedne, attól sem sajnálják a különböző gyümölcspálinkákat.

Megérkezik a Szász Dávid (hegedű), Szopos Kálmán (brácsa) és Réti Zoltán (nagybőgő) alkotta, dési Rezeda zenekar is, akik már második alkalommal húzzák a talpalávalót az újvárosi Csűrdöngölőben. „A várfalvi néptánctáborban ajánlották őket tavaly, az hozott össze bennünket és id. Büte Pál főtámogatónknak köszönhetjük, hogy most itt vannak.” – magyarázza Kocsis Tünde, a MADISZ helyi szervezetének elnöke. A három vidáman mosolygó fiatalember pedig elmondja: hét éve muzsikálnak már együtt s a zenekaralapítás ötletét az adta, hogy néptánctanuló korukban nagyon nehezen találtak zenészeket, ezért gondoltak egy nagyot és a táncról a muzsikára váltottak. Jó döntés volt, hiszen fáradhatatlanul húzták szombaton este is a szatmári, Nyárád-menti, mezőségi, sóvidéki talpalávalót. Tánc előtt azonban a hadadi néptánctáborban nyaralt gyermekek mutatják be, mit is tanultak ott – népdalokat és furulyadalokat –, majd a „nézők”, nőszövetségi tagok fakadnak dalra s társul hozzájuk hol halkabban, hol hangosabban a falumúzeum udvarát egyre nagyobb számban megtöltő újvárosiak bátrabbja. Táncban természetesen a prímet a Bokréta néptánccsoport tagjai vitték – mindenki nagy örömére – , s hogy utánpótlásban nincs hiány, azt igazolta a sok kisgyermek, akik még a nagyoknál is fáradhatatlanabbul ropták, lesték–próbálták az új lépéseket.

 Szabó Kinga Mária