Akinek veteményese is van a kertben, és nem otthonról dolgozik, hanem kényszerszabadságát tölti ebben az időszakban, az most maximálisan kihasználhatja a szabadidőt, és utolérheti magát a kertészkedésben.
A kertben tölti a napot Fülöp Tihamér, a Szamoskóródi Kert gazdája is, vele beszélgettünk arról, mi olyannal foglalkoznak ebben az időben a kertészek, aminek a hobbikertészek is hasznát vehetik.

Az ügyesek már túl vannak a veteményes ásásán, kapálásán, gereblyézésén, és vetik a magját annak, amit a kertbe szánnak. Akinek eddig is volt ideje kertészkedni, az eldughatta a hagymát, fokhagymát, elvethette a borsót, a répát, a petrezselymet, a hónapos retket, salátát, sóskát. Akinek eddig nem volt ideje, az most is megteheti, még nincs késő ahhoz, hogy ezeknek a konyhakerti növényeknek a magja vagy dugványa a földbe kerüljön. Akinek van kész komposztja, és hasznosítaná, az ne az ágyás tetejére szórja az értékes anyagot, hanem dolgozza be a talaj felső rétegébe, vagy a vetőárok aljába, vagy a bakhát közepébe rakja azt, ugyanis az érett komposzt milliónyi mikroorganizmus otthona, és a talaj tetejére kerülve a napsugarak hatására kiszárad, valamint a szél is könnyen elfújhatja, így az oly hasznos parány lények nem tudják „beoltani” és újra megtölteni élettel a kerti talajt. Locsolni vetés után kell, de a későbbiek folyamán csak óvatosan a vízzel, mert nem jó, ha beiszaposodik a talaj; ezt elkerülendő akár mulcsos takarást is használhatunk a későbbiekben, ami a beiszaposodás elkerülése mellett a gyomok visszatartásában és a jobb vízmegtartásban is segíthet.

Akinek van barackfája, az láthatja, hogy hasadnak a virágrügyek, pár nap, és gyönyörűen virágba fognak borulni ezek a fák. A pár nappal ezelőtti néhány fokos éjszakai fagy úgy tűnik, nem tett kárt az akkor még zárt virágrügyekben, de az április elsejére virradó éjjelre megint -3, -4 Celsius-fokos fagyot jósolt a meteorológia, ez már károsíthatta a teljes virágzást. Úgy derül ki, hogy tönkretette-e a virágokat a fagy, hogy a szirmok a legapróbb érintésre vagy széllökésre is lehullanak, valamint a virágok elfeketednek. A gazdák régen és jelenleg is füstölést, vízpermetezést és betakarást alkalmaznak, de már léteznek hormonális készítmények is a védekezésre. De a legjobb a régi tájfajták választása, amelyek a Kárpát-medencében szelektálódtak ki, és ezek rendelkeznek néminemű fagytűrő képességgel.

Kezdetben inkább magról szaporították a fákat, így a Kárpát-medence klímájához jól alkalmazkodó típusok jöttek létre. Ezek közül tájszelekcióval emeltek ki néhány fagytűrőbb fajtát. A kajszi fajtaválasztékából ide sorolható a korai piros és a rózsa típusú fajták. Sajnos ezek már nem elégítik ki a mai piaci igényeket, kevésbé tárolhatók és szállíthatók, valamint lassan kikoptak a kertekből, és az ültetvényekben főként a modern fajtákat telepítik, amelyek fagytűrése gyakran nem kielégítő.

Az őszibarack hagyományos magyar fajtái közül, amelyek jó fagytűrő képességgel rendelkeznek, már csak fajtagyűjteményekben találunk néhány fát. Ezek közé a fajták közé tartozik például a piroska, a mariska vagy az arany csillag.

Megindult a gyepet alkotó fű növekedése is, a füves udvarral rendelkezők készülhetnek a fűnyírásra; ilyenkor jó talajszellőztetést is végezni, a talajt géppel vagy kézi szerszámmal meglyuggatni, hogy több oxigénhez jusson a fűgyökérzet. Aki elszáradt, a téli hidegben való taposás miatt elhalt fűfoltokat lát, az elszáradt rész megtisztítása, nedvesítése és rögösítése után magvetéssel pótolhatja a hiányt. Homokkal vagy egy vékony földréteg rászórásával elrejtheti a fűmagot a madarak elől, hogy azok ne tudják felcsipegetni. Ha pedig idén valaki kihagyná ezeket a munkálatokat, akkor tarthat bárányt (ahol szabad), ami egész évben szépen karban tudja tartani a gyepet.

Princz Csaba