Azt is lehetne mondani: egymást érték a kolbászszálak szombaton a Szejke–tanyán, a 13. Kolbásztérinbábán és Hagyományok Napján, ám a kijelentés nem teljesen állja meg a helyét.

Mert például a Váraljai legények (védjegyükké vált virágos kötényükben) nem aprózták el és 17 méteres kolbászt töltöttek; a halmi Havasi Gyopárok malomkő átmérőjű tekercsbe, de csigavonalban tekeredtek a Tőtögető legények, az Őrangyalok és a Sárdagasztók kolbászai is, és persze a Politikai disznóságok sem változtattak az évtizede gyakorolt formán és körítésen.

míg a legnagyobb kelléktárral érkezett nyírvasvári Ovis tündérek apró, de annál izmosabb kolbászka–füzéreket töltöttek, a néprajzos muzeológusok pedig a hús csak egy részét használták fel a kolbászba, másik felét némi borral, asztalt szilvával, szarvasgombakrémmel dúsítva, ínycsiklandó meglepetésnek:, „falusi hamburgert” készítettek.

A megye– s országhatáron innen és túlról érkezett 15 csapata és szurkolóik jókedvét egy pillanatra sem mosta el az egész nap hulló égi áldás: a megmérettetés szokás szerint 10 órakor kezdődött, a csapatok ekkor kapták meg a 10 – 10 kilónyi kolbászalapanyagot, amiből aztán a legfinomabb és 90%–ban hagyományos ízvilágú kolbászt készítették el, s miközben daráltak, fűszereztek, gyúrtak, énekeltek, töltöttek, töltögettek a poharakba is, körbe–körbejárták az „ellenfelek” szépasztalait (szemrevételezés, kóstolás és egy-egy jó ötletből való inspirálódás céljából, elvégre jövőre is lesz kolbásztöltőverseny).

No és a Mesterségem címere alkotásokat — amelyek közül nem egy műalkotásnak is beillet, hiszen a Sárdagasztók (fazekasok) nemzetközi csapatának házikóját miniatűr, pingált cseréptányérkák díszítették, míg a szintén miniatűr tök–kollekció és hasznos feliratú kupicácskák az asztalon kaptak helyet. Az alkotások közül nem hiányzott a parasztudvar, a nyírvasvári óvoda épülete és udvara, a szűnni nem akaró divatőrülethez igazodó szalonna–Labubu, a kolbászház, de a zöldségvirágokkal teli, kolbászból font májusi kosár sem.

Természetesen nem csak a kolbászolók, de a Bertici Kinga mesterséf, Székely Zsolt pincér-szakoktató és Póti Eduárd történelemtanár, valamint az utánpótlás Hámos szakács-pincértanoncok alkotta zsűrik is fáradhatatlanul járták körbe az asztalokat. Némi szusszanást a néptáncbemutatók jelentettek, hiszen a Röpike, a nagykárolyi Ceatăra és a német Gemeinsam táncai a versenyzőket is elcsábította a töltők, teknők mellől; valamint a tombolasorsolás — amelynek nyereménytengeréből talán a legnagyobb attrakciót a majd' másfél méteres plüsspingvin jelentette. 

Közben pedig sültek –pirultak a zsűri asztalára szánt kolbászok, mindenhol ahol csak lehetett: ki a kinti téglakemencében, ki a benti elektromos sütőkben, vagy a tűzhely lerjében sütötte. Vagy épp az udvaron álló sörszekér hordójára tette az elektromos sütőlapot, mondván: pár csepp eső csak még különlegesebbé teszi.

A két zsűri összesített döntése értelmében az idei Kolbásztérinbábát a Tőtögető legények nyerték, második helyen a Sárdagasztók csapata végzett, a képzeletbeli bronzérmet pedig a Partiumi Falugazdászok nyakába akasztották. 

Mesterségen címere kategóriában a Sárdagasztók csapata lett az első helyezett, a Kolbászbűvölők a második, a Havasi Gyopár pedig a harmadik.

A Borókagyökér Egyesület nem babonás 13. Kolbásztérinbába és Hagyományok Napja természetesen messze nem ért véget a díjak átadásával, vidám mulatozással ünnepelték az egész nap szolgálatban lévő Roby&Szabi zenekar muzsikájára nem a helyezéseket, hanem a jó hangulatú napot, amelyet együtt tölthettek. 

Szabó Kinga Mária

(Fotók: a szerző felvételei)

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!