Kodolányi János A keresztelő című döbbenetes novellája jut eszembe. Az egyik gazdag családban hosszú várakozás és próbálkozás után végre megszületik az első gyerek. Elviszik a templomba, megkeresztelik, majd a templomból hazatérve az édesanya a vendégszoba díványára helyezi el a kisbabát, ráhagyva a nagymamára azt a feladatot, hogy bevigye a maga szobájába. Csakhogy a nagymama nagyon foglalt, hiszen jönnek a vendégek megünnepelni az újszülöttet, és elfelejti bevinni a gyereket a szobába. Egyre több vendég jelenik meg, már az előszobában lévő fogas is megtelt, és ezért a kabátokat a díványra kezdik dobálni, nem véve észre a pólyás gyereket. Mire a keresztelési ünnepség véget ér, megfullad a gyerek a sok kabát alatt. A gyereket ünnepelték, de valójában megfeledkeztek róla!

Megrendítő novella. Karácsony előtt figyelmeztető mindannyiunk számára: meg ne fulladjon a sok mindenben a karácsonyunk, amit rádobálunk a szeretet ünnepére. Jézus Krisztus születésnapját ünnepeljük, de megfeledkezünk róla és megfojtjuk. Vigyázzunk nagyon erre, testvéreim. Legyen az Úr napja a karácsony. Ne játék legyen a Jézuska, aki ajándékot hoz: kis mozgó tankot, szaloncukrot, szebbnél szebb játékokat. Sokak számára sajnos azért olyan feszült, azért olyan lehetetlen az igazi boldog karácsony, mert nem az Urat várják. Eljutottunk már odáig, hogy nem valamit, hanem valakit várunk? Jézus Krisztust várjuk? Őt várjuk? Testvérek, azt szeretném, ha olyan karácsonyunk lenne, aminek nem hiányzik a közepe. Mert lassan az életünknek az a legnagyobb baja, hogy hiányzik a közepe: a hitünknek, a magyarságunknak, a becsületünknek. Ha egy biciklinek menet közben kiesik a kereke, akkor a biciklis leesik. Ezért van ennyi elesett, célt tévesztett ember, mert hiányzik mindennek a közepe. Ezért ilyen szegényes a karácsonyunk, mert hiányzik a közepe. Ne ajándéközön legyen a karácsony, ne fenyőünnep legyen számunkra: hanem tegyük hozzá minden átnyújtott ajándéknál, hogy ezek csak szimbólumok, Isten legnagyobb ajándékának a jelképei, hogy nekünk adta az Ő Fiát karácsonykor. A legnagyobb ajándék számunkra Jézus és benne az örök élet.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Ezekkel a gondolatokkal kíván a Szatmárnémeti Evangélikus-Lutheránus Egyházközség presbitériuma és a gyülekezet minden tagja egy áldott karácsonyt és békésebb új esztendőt.

Illyés Sándor evangélikus lelkipásztor