A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye pasztorális tanácsának diakónia munkacsoportja szervezett találkozót szombaton az egyházmegye területén szolgálatot teljesítő, illetve a szeretetszolgálat-intézményekkel, -csoportokkal kapcsolatban álló orvosoknak.

Ez már a második ilyen alkalom volt, először két éve hívták egybe az orvosokat, lehetőséget adva egy másfajta találkozásra, a hitről és hivatásról szóló eszmecserére. Tíz órakor már elfoglalták helyeiket a meghívottak a Püspöki Palota dísztermében, amikor Schönberger Jenő püspök köszöntőt mondott.

A főpásztor elmondta, a találkozásban is háláját, elismerését akarja kifejezni az orvosok hivatásvégzése, hivatásélése felé. „Nagyon fontos munkát végeznek. Tudjuk, hogy a Krisztus-közösség a Krisztus köré szerveződött közösség. Mi a keresztény orvosokat hívtuk meg, és szeretnénk közösséggé formálódni. Nagyon fontos kérdés, hogyan gondolkodik az orvos. Ha valaki krisztusi gondolatokkal végzi a munkáját, az maga a hivatás, vagyis Istennek a teremtői munkájába való bekapcsolódás. Úgy gondolom, a gyógyítás valahol csoda is… Biztosan szoktak olyan helyzetekbe kerülni, amikor úgy érzik, ha csak saját magukra hagyatkoznak, az kevés. Ilyenkor talán elmondanak egy fohászt a jó Isten segítségéért.”

A püspök atya megköszönte, hogy intézményes szinten is kapcsolat áll fenn az egyházmegye, illetve az orvosok között. A továbbiakra is azt kérte, kapcsolatukban is mindig Krisztus legyen a központ.

Szintén a rendezvény elején bemutatták az egyházmegye szeretetszolgálat-csoportjait, -intézményeit, majd dr. Hankovszky Ferenc püspöki helynök szólt röviden a szolgáló szeretetről. Így feltárta: vannak, akik úgy gondolják, megalázó dolog szolgálni, és vannak, akik minden szolgálatot szolgáltatásként értelmeznek. Jézus Krisztus szembeállítja a világ lelkületét saját maga lelkületével. Mindenki érzi, milyen erős a világban az uralkodási vágy, a verseny a hatalomért. A jézusi lelkület azonban épp az ellenkezőjét mutatja: ha valaki erősebb, emelje fel a gyengét, ha valakinek több van, adjon annak, akinek kevesebb van — a teherből átvenni és hordozni azt hivatás lehet. Sokszor úgy érezhetjük, ez nem éri meg, de igazságérzetünk és lelkiismeretünk igazolja, hogy ez a jó. Jézus Krisztus is szolgálni jött, és a végsőkig ment el ebben. A diakóniai lelkületben így épp az a szempont, hogy a másiknak segítsünk, érte áldozatot hozzunk, hogy neki jó legyen. Ez a jézusi lelkület hozhat egy mélyebb, igazibb örömöt a szolgálatba — mondta a püspöki helynök.

A nap főelőadója dr. Kun Imre Zoltán endokrinológus professzor volt, aki a tudós pontosságával vizsgálta meg az orvosok munkáját és életét, valamint a lelki ember érzékenységével tárta fel az Istentől el nem választható hivatástudatot. Krisztus szeretete sürget minket (2Kor 5, 14) — idézte előadásában a Szentírást, ahogy többször nyúlt írók, filozófusok igazságaihoz is. Ezeket mindig kontextusba helyezte, mondanivalója orsóként gördült, a szálat az elejétől a végéig kézben tartva. Sürgetnek a mai világ szomorú realitásai is — folytatta. „Nem tekinthetünk el a bennünket körülvevő modern pogányságtól és a terjeszkedő iszlám fundamentalizmustól, aztán az idők jeleiben megmutatkozó promiszkuitástól, a népek keveredésétől, a pénz hatalmától, a hatalomért folytatott harctól, a politikusok etikátlanságától… Meg kell értenünk a jelen világot, annak problémáit, és eszerint kell cselekednünk.”

A professzor megvizsgálta, mi lehet a motivációja annak, ha valaki orvoslásra adja a fejét: a megismerésnek, a világ megértésének vágya, a segíteni akarás, az elismerés kívánása, a karrier… De az igazi orvos tudja, minden választásában pontos célt kell kitűznie és keményen kell munkálkodnia annak eléréséért. Az emberek segítését Krisztussal, embertársainkkal közösségben lehet igazán megvalósítani. Erre kötelez a szeretet törvénye. „Keressétek mindenek előtt az Isten országát, az Ő igazságát (Mt 6, 33). A vallásos meggyőződés egész életünk erkölcsi alapja. Legyünk hűek hozzá, elsősorban azért, mert igaz. A vallás kimeríthetetlen erőt ad ahhoz, hogy minden harcot jól meg tudjunk harcolni. (…) Legyünk készek szolgálni másoknak, hiszen a nagyság jellemzője a szolgálat.”

Előadása második részében dr. Kun Imre Zoltán útmutatásokat adott a jelen levő orvosoknak arra vonatkozólag, hogyan lehet elkerülni a kiégést, hogyan lehet a munkát helyesen, kitartóan végezni, hivatásként megélni.

Az endokrinológus professzor előadása után dr. Láng László, a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet vezérigazgatója a keresztény lelkülettel élő orvos kihívásairól, nehézségeiről beszélt: „Mindannyian tudjuk, hogy az embereket szolgáljuk, és ez a tény minket összeköt. Ez az értékrend, amelynek a középpontjában az ember, a szolgálat és a tisztesség áll. A keresztény hit alapján való cselekvés a meghatározó, a jóra való törekvés. Amíg ez megvan, addig a jó úton járunk, és valóban segíthetünk a betegeken.”

A keresztény orvosok találkozóját imával zárták, Schönberger Jenő püspök megáldotta a résztvevőket, akik ezután szeretetvendégségen vettek részt, kötött és kötetlen formában beszélgettek. Záró megszólalásában Kun Imre Zoltán professzor megjegyezte, a találkozó a verbális és a nonverbális kommunikációjában is a szeretetet sugározta: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok én is, mondta Krisztus, és valóban érezhető volt a jelenléte” — tette hozzá.

A találkozó megvalósításában az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő nyújtott anyagi hátteret.