A járványhelyzet sok mindent elvesz az életünkből, megfoszt az ünnepek megtartásától, korlátozza akár a szűk körű ünneplést is. Az utóbbi több mint egy évben nem igazán volt lehetőség arra sem, hogy egyik-másik olyan ismerősünket, barátunkat, közéleti személyiséget köszöntsük, aki egy életszakasz lezárását jelentő kerek születési évfordulóját ünnepelte. Számtalan módja van ma már annak, hogy köszöntsük egymást, az igazi mégis az, amikor kezet rázunk és egymás szemébe nézünk.

Az elmúlt napokban Kereskényi Sándort köszöntöttük hetvenedik születésnapján. A Szatmár Megyei Tanács alárendeltségében működő Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont Aranydiplomát adományozott számára, ennek átadása egy ünnepi eseményre volt tervezve, ám két ok miatt ez az esemény elmaradt: az egyik ok a járványvédelmi szabályok betartása, a másik Kereskényi Sándor egészségi állapota. A köszöntés otthonában történt, egymást váltották azok, akik jókívánságaikkal halmozták el. László Róbert, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont menedzsere és Felician Pop, a Északnyugati Írók Egyesületének elnöke adta át az Aranydiplomát.

Ekkor kezdődött — kezdődhetett volna — a rég várt beszélgetés. Az utóbbi hónapokban sokan érdeklődtek Kereskényi Sándor hogyléte felől, s a válaszok eltérők voltak, de a személyes találkozás mindent elárult, főként azt, hogy a jobbulás felé tart. Igaz, nem azzal a Sándorral találkoztunk, akinek nem könnyű a szavába vágni, mert újabb és újabb mondanivalóba kezd. Nem állt elő újabb olvasmányélményeivel, nem fogalmazta meg újabb elképzeléseit azzal kapcsolatosan, hogy milyen módon lehet a kultúrát eljuttatni a legkisebb közösségekig, és magasabb szintű értelmiségi körökben hogyan lehetne azt a politikát befolyásoló tényezővé tenni. Kereskényi Sándor mindig jól látta, hogy a politika a kultúrát eszközként használja, nem a minőséget támogatja, hanem azt a típusú kultúrát, amivel a tömegeket lehet megszólítani. Nagyon sok olyan kezdeményezése volt, ami abbamaradt. Ezt lehet azzal magyarázni, hogy nem tudta megvalósítani az elképzeléseit, és abból a szempontból is meg lehet közelíteni, hogy lehet jó szervezéssel tömegeket megmozgatni, viszont annak nincs semmilyen közösségi haszna, ha nem alakul ki egyfajta igény a rendezvények iránt.

Kereskényi Sándor köszöntése és díjazása nem volt egy születésnapi buli. Nem volt egy olyan beszélgetés, amilyenekre az elmúlt évtizedek során hozzászoktunk. Kérdéseinkre rövid válaszokat adott, ő keveset kérdezett, akkor sem a rá jellemző megfontoltsággal, előre megfontolt, provokatív szándékkal. Sokan sokféleképpen értelmezték a Kereskényi-látásmódot. Az elmúlt hetven évének a tevékenységei — melyeket bátran nevezhetünk összekuszáltaknak, folytonos újrakezdésnek, útkeresésnek stb. — helyrerakhatók. Bízunk abban, hogy újra visszanyeri jó egészségi állapotát, és kibonthatja mindazt, ami jelenleg kibontásra szorul. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy minden ötletet, minden elképzelést csak akkor lehet felépíteni, ha azzal mások is tudnak azonosulni. Ha vannak követői. Minden elkezdett építő munkának akkor van értelme, ha van, aki folytassa a bármilyen ok miatt abbamaradó vagy csupán lelassuló építést, vannak, akik szükségét érzik az építkezés befejezésének.

A 70 éves Kereskényi Sándort nagyok sokféleképpen lehet jellemezni. Ez fölösleges. Ő Kereskényi Sándor. Nagyon kevés olyan területe van az életnek, amihez nem tud hozzászólni, véleményt formálni. Vannak, akik azt mondják, hogy nem tud ő annyi idézetet, mint amennyit beszédei során használ, hanem kitalálja azokat. Én erre azt mondom: aki képes ilyen gondolatokat rögtönözni, az igazán nagy tehetség. Ha egyetértünk azzal, hogy a tehetség egy lehetőséget, potenciált, ígéretet jelent arra, hogy valamelyik emberi tevékenységi körben olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtson, amely társadalmilag hasznos, és amely megelégedettséggel, sikerélménnyel jár elérője számára, akkor Kereskényi esetében vannak még elmaradások a sikerélmény eléréséig. Gyakran beszélgettünk négyszemközt és társaságokban, s mindig arra biztattam, hogy amit elmond, írja le, mert lesznek majd, akik tovább fokozzák a gondolatait. Nem mondott nemet, de igent se. Tudta, hogy inkább vállalja azt, hogy órákon át beszél, mintsem hogy írjon. Túl van a hetvenedik életévén, és alig vannak leírt gondolatai.

Kereskényi Sándor eddig mindig talált fontosabb elfoglaltságot, mint a maga dolga. Csak hogy néhányat említsek: kereste a helyét a színházban, a médiában, a politikában, a közéletben, egy időben pedig nagy hangsúlyt helyezett fiatal politikus tehetségek felfedezésére.

Kedves Sándor! Hetvenedik születésnapod alkalmából azt kívánom, hogy pótold az eddigi mulasztásaid, ehhez pedig a szükséges jó egészséget!

Elek György