Egyik napról a másikra élnek a romániai városok, a kormánytól kapott pénzösszegek tekintetében Szatmárnémeti is. A város polgármestere szerint szipolyozza az önkormányzatokat az állam.

„Nap mint nap az az érzésem van, mintha valakinek Bukarestben az lenne az érdeke, hogy ebben az országban ne működjenek a dolgok” — összegezte az idei év tapasztalatait a városvezetés szempontjából Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere. Nemrég jelentette be a kormány, hogy 4,4 milliárd lejt oszt szét az önkormányzatok között, amiből Szatmárnémetinek 3,6 millió lej fog jutni, de az év eleji megvágások mellett ez annyit ér, mint a perec közepe.

Cél a központosítás

Ahelyett, hogy mentesítené a központosítástól a helyi közigazgatási egységeket, egyre inkább irányítása alá akarja vonni ezeknek az ügyvitelét, és olyan költségvetést erőltet rájuk, amelyek nem teszik lehetővé a hosszú távú tervezést, a gazdasági előrelátást. „Év elején visszavágott költségvetéssel szembesültünk már második éve — panaszolja Kereskényi —, most pedig már olyan közbeszerzési ügyekben is bukaresti irányítást akar bevezetni a PSD-kormány, amelyeknek teljes mértékben helyi érdekeltségűnek kellene lenniük. Újabban a polgármesteri hivatalok üzemanyag-beszerzését, az alkalmazottak számára megkötött mobiltelefon-előfizetésekről való döntést, illetve a közhivatalokban történő alkalmazások ügyét is központilag irányítaná a Dăncilă-kabinet” — említett néhány központosítást célzó kormánykezdeményezést a polgármester. A 2008-as válságot követő időszakból már ismert a hét távozó, egy érkező politikája a közszférai alkalmazások terén, most hasonló következik három távozó, egy érkező felállásban. Két dolog állhat a hátterében annak, hogy minden hónapban újabb és újabb zavart döntéseket hoznak meg Bukarestben, véli Kereskényi: vagy nem gondolkodnak, vagy az a cél, hogy ne működjenek a dolgok az országban.

Dugába dőlő elképzelések

Nem csak a magánszektor szipolyozása a bevett gyakorlat, mutatott rá Kereskényi, de már az önkormányzatoknak is a hátára telepedett a központi hatalom, gúzsba köti a polgármesterek kezeit a kormány ahelyett, hogy támogatná a városokat, ahol az ország gazdasági termelésének nagyobbik hányada történik. Rendszeresen kitalálnak valamit, hogy hogyan csapolhatnák meg még inkább ezek költségvetését, vagy olyan döntést hoznak, ami miatt dugába dőlnek a helyi elképzelések. Háromhavonta módosítják az adótörvénykönyv fontosabb paragrafusait, ami miatt egyik város sem tud előre gondolkozni bevételeit és kiadásait illetően; ilyen körülmények között egyszerűen lehetetlen egyévesnél hosszabb időtartamra előre gondolkodni, figyelmeztet a polgármester.

Ebben az országban az a cél, hogy a jövő héttől távolabb senki ne tervezhessen az időben, Bukarestben is legfeljebb a következő választások jelentik időben a legtávolabbi pontot.

 Princz Csaba