Babonásoknak baljós szám a hetes. Hét eurócenttel nőtt április 1-jétől az üzemanyagok jövedéki adója, gyermeteg dolog azonban azt hinni, hogy ezzel csak az üzemanyagok drágulnak. Nem kétséges, hogy minden szállított terméknek és a terményeknek az árába is be fog épülni ez a többletkiadás, százalékokkal növelve a már amúgy is jelentős lejhígulást. A hét szűk esztendőnek sajnos nincs hát vége. Európai viszonylatban ágrólszakadtak voltunk és maradunk is, mert következetesen műkedvelő, botcsinálta vagy akár korrupt tisztségviselők fércelgetik, tákolgatják a kölcsönökből élő államháztartást, nagy baj esetén mindig a kisember zsebébe nyúlva. Az áfa- és társadalombiztosítási csalások és az egymilliónyi feketemunkás okozta államkasszahiány évi szintje eléri a GDP 12–14%-át is (ez 15–17 milliárd euró!), ami jóval nagyobb összeg, mint a mostani drágítás hozama, de hát az előbbieket behajtani erőfeszítés és tudás kell, nem pedig korrupció, marad ezért mindig a könnyebb út, az állampolgárok sorozatos kizsebelése. A jutalomként osztott kisebb, de akár legmagasabb tisztségek miatt az államigazgatásban a legkevesebb a hozzáértő és felelősen gondolkodó politikus, bizony ha a tisztségek erkölcshöz és valós tudáshoz lennének kötve, szinte az összes tisztségviselő szedhetné is a sátorfáját. Olyan környezetvédelmi miniszterünk is volt például, aki csak annyiból ismerte a természetet, hogy fiatalkorában szívesen el-elálldogált az útszélen. A sztetoszkópos polgármesterekről pedig ne is beszéljünk! Mikor ez a mostani drágítás még a vita állapotában volt, a kormány még a nyugdíjasokat is riogatta és fenyegette, hogy nem lesz nyugdíjra pénz a hét eurócent nélkül, vélhetően minisztereink hiányoztak a miniszterképzőből, mikor azt tanították, hogy az államnak, ha már bezsebeli az emberektől a hozzájárulást, mikor eljön az idő, kutyakötelessége, nem pedig kegye a nyugdíj folyósítása. Az üzemanyag-drágítással különben nem csak az állam nyerészkedett. A zűrzavarban a Petromnál például, a 95-ös benzin esetében április 1-jén a hétcentes emelésből (31 bani) szinte tíz cent is lett (5,79>6,22 lej=43 bani), az előirányzott 5,3%-os drágulásból pedig 7,5%, de szóvá tenni ezt akárhol is csak falra hányt borsó lenne. Az üzemanyagok drágítása kapcsán a fuvarozók sem teketóriáztak sokat, hiába négy eurócentet visszaigényelhetnek a többletköltségből, rögtön bejelentették, hogy a belföldi ügyfelekre mégiscsak hét centet terhelnek, mert külföldi szállításoknál a versenyhelyzet miatt drágítani egy fikarcnyit sem lehet. Mindezekkel együtt is kilátásba helyezték, hogy testületileg külföldön fognak tankolni ezután. A mezőgazdászok is térítést kapnak az emelt gázolajárért, egyedül a szabad préda, a mezei kisember nem, aki gondolkozhat most már eleget, hogy hogyan is autózzon ezután, hacsak a saját biogázkészletét is erre nem áldozza. A kormány, mint aki jól végezte dolgát, dörzsölgeti a tenyerét, és nagy bevételre számít, de valószínű, hogy rövidesen újabb sarcokon kell törnie a fejét, mert lényegesen le fog csökkenni az üzemanyag-eladás, és így az állam részesedése is csak töredéke lesz a vártnak. A hazai 95-ös benzin most 1,39 euró, ugyanaz Magyarországon 1,33, Csehországban 1,31, Ausztriában 1,34, Németországban 1,30, Lengyelországban és Bulgáriában pedig még kevesebb, ezért a csengeri kútnál például máris megnőtt a forgalom. A román autós az új helyzetben évente 1100 km-rel kevesebbet autózhat ugyanannyi pénzért, és átlagfizetéssel 36,2 percet (eddig 33,5), minimálbérrel pedig 55 (eddig 51) percet kell dolgozzon egy liter benzinért. Ez Luxemburgban 5, Ausztriában 5,7, Franciaországban pedig 6 perc munkába kerül. A mai világban a gépkocsizás nem fényűzés, hanem a napi élet és a munka fontos eszköze a legtöbbeknél, tisztességtelen és felelőtlen dolog ezért a kormány részéről, hogy mind jobban ellehetetleníti annak művelését, pláne ha figyelembe vesszük a hazai tömegközlekedés és a vasút lesújtó állapotát is. Némi vigaszt és reményt e keserű lelkiállapotban csak a frissiben kormányba simult „érdekvédelmünk” vezérétől kaphattunk, ő csitítgatott, hogy ne izguljunk, ne bánkódjunk, mert nem lesz áremelés, nem lesz pénzhígulás, sőt a többletbevételből autópályák épülnek majd a lakosság hasznára és élvezetére. A beszéd azonban légnemű, a benzin viszont drága, és ez sajnos már kőkemény tény, meg kell kérnünk ezért a minket vigasztaló vezért, vetné talán latba kormánybeli minőségét és befolyását, hogy a beígért autópályákat lehetőleg lejtősre építsék.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós