Szombaton a Szatmár-Láncos Református Egyházközség Kálvin-termében, a Szatmárnémeti Híd Egyesület szervezésében civil szervezetek tartottak kerekasztal-beszélgetést a történelmi igazságosság védelmében. Részt vett a zsidó hitközség és a római katolikus egyház képviselője is.

A beszélgetés célja az volt, hogy megváltoztassák a zsinagóga udvarán lévő holokauszt emlékműre és a vasútállomás falára elhelyezett márványtáblák szövegét, melyet a magyarok nem tartanak hitelesnek, ugyanis a szatmári zsidókat nem a Horthy Miklós kormányzó irányítása alatt álló magyar hadsereg hurcolta el.

Krakkó Rudolf, a Szatmárnémeti Híd Egyesület elnöke felvezető szövegében elmondta, hogy Magyarországnak nem volt fasiszta kormánya, Horthy, amíg lehetett, védte a zsidókat. A náci megszállás ideje alatt „bábkormány” működött közre a deportálásban. A Szatmárnémetiben és az ország tizenöt más városában elhelyezett hasonló márványtábláknak megbélyegző hatása van a magyarok számára, most úgy tűnik, hogy a mai magyaroknak bűnhődniük kell az akkor történtekért.

Kereskényi Sándor muzeológus Igazság és történelem — a felelősség megállapítása címmel tartott előadást. Tisztázni kellene, hogy a holokausztban kik azok, akiknek felelősséget kell vállalniuk a deportálásért: a kormány, az adminisztráció vagy a helyi hatalom. Kereskényi elmondta, hogy a holokauszt a magyar történelem legszégyenletesebb időszaka. Embereket aláztak meg, hurcoltak el, majd semmisítettek meg. A magyar nemzetnek nem volt sok köze a történtekhez, de nagyon sokan szótlanul végignézték az eseményeket. 1944. januárjában már látható volt, hogy a németek elvesztették a háborút, a magyar kormány mégsem tett lépéseket. A magyar hadsereg élén, a március 19-én bekövetkezett német megszállást követően, németbarát tiszti kar állt. Az általános kivárás után a kapkodás következett. A németek célkitűzései között szerepelt a zsidókérdés megoldása. A magyar politikai elitnek, a magyar vezető osztálynak a deportálásban való részvételét nem lehet megkérdőjelezni (bár hangsúlyozni kell, hogy minden a megszállás idején történt), a kollektív bűnösséget viszont nem lehet kimondani.

Thoroczkay Sándor történelemtanár szerint a zsidókérdés Magyarországon a honfoglalástól a deportálásig létezett, de a magyar közösség a zsidókat befogadta. Az 1723-as népszámlálás idején Magyarországon tizenkétezer, 1910-ben már több mint kilencszáz ezer zsidó élt. A XX. század elején a kommunizmus megteremtésében a zsidók jelentős szerepet vállaltak. Zsidó támogatással jött létre a Tanácsköztársaság is. 1920-ban Bethlen István helyreállította a jogállami viszonyokat. Deportálás minden országban volt, Magyarországon csak a német megszállás után kezdődött el a meghurcoltatás, addig a szomszédos országokból Magyarországra menekültek a zsidók.

Ft. Hársfalvi Ottó római katolikus püspöki helynök jó kezdeményezésnek tartotta a márványtáblák szövegeinek a módosítását. A katolikus püspökök részt vettek a zsidók mentésében, ezért a katolikusokra nézve is sértő a táblákon lévő szöveg.

Décsei Miklós, a Szatmári Zsidó Hitközség elnöke nem ellenzi a kezdeményezést, de azt tanácsolja, hogy román és magyar szakemberek mondjanak véleményt, hogy hiteles adatok birtokában lehessen kérni az Elie Wiesel Romániai Holokauszt Kutató Intézetet a szöveg megváltoztatására.

Krakkó Rudolf, a Szatmárnémeti Híd Egyesület elnöke azt javasolta, hogy a „horthysta-fasiszta” kifejezés helyett írják azt, hogy „a náci megszállás alatt a magyar hatóságok közreműködésével”. Ami érdekes, a román szöveg nem egyezik meg a magyar szöveggel: a román szövegben „horthysta-fasisztának”, a magyar szövegben „horthysta-fasiszta jellegűnek” nevezik a magyar hadsereget.

Elek György