Azt kérdezted tőlem, számomra mi az ünnep: mikor, mit ünnepelek és hogyan? „A lesújtottaknak minden napja rossz, a jókedvű azonban mindig ünnepel” — olvashatjuk a Példabeszédek könyvében (15:15), felismerve, hogy az ember szemléletmódjára és érzelmi állapotára utalnak ezek a szavak. Aki le van sújtva, az lehangoló gondolatokban mélyül el, azokban bolyong, és emiatt a napjai rosszak, vagyis szomorúak. Míg a jókedvű ember igyekszik a jó dolgokra összpontosítani, ami táplálja az örömét, így képes mindig ünnepelni. Az ünnep szeretetadás, amire nem kell felkészülni, az van akkor is, ha nem villogtatjuk, ha csupán érezzük a jelenlétét. Nem életmese, amit folyamatosan mesélünk önmagunkról, hitvallásunkról, álmainkról és céljainkról, félelmeinkről és fájdalmainkról, kudarcainkról és győzelmeinkről.

Az ünneplés módja segíthet a külső világban megélt rendet belső élménnyé emelni. Ez az igény örökérvényű. Az ünnep nemcsak úgy élhető meg, hogy visszasírjuk a múltat, megpróbálunk elmenekülni a jelen nehézségei elől egy biztosnak hitt, de a valóságtól teljesen elrugaszkodott jövő felé, hanem úgyis, hogy végiggondoljuk, az adott idő milyen feladatra alkalmas: milyen irányba tudunk lépni, mi az, amit elérhetünk.

Azt kérdezted tőlem, számomra mi az ünnep. Ünnep az is, ha süt a nap, de ünnep az is, ha havazik. Ha eljön a reggel és ha békésen lenyugszik a nap. Ha az újság nem közöl rossz híreket. Ha vidám arcokat látok és ragyogó szemeket. Ha valaki megfogja a kezem, hozzám hajol és megsimogat. Az ünnep az, ami nem zárkózik el a hétköznapoktól, de azzal, hogy ünnep, egy megszokott hétköznapnál sokkal többet jelent. Ünnep az, amikor senki sem hallgat körülöttem, ebből adódik, hogy ünnepelni nem lehet egyedül. Nem ünnepelhet az sem, aki sokadmagával van egyedül. Te is tapasztalod: nem az az ünnep, amikor megérkezik valaki, akire vársz, hanem az, ha nem megy el, és te sem akarod, hogy elmenjen. Aki szeretetadással ünnepel, az kerüli a külsőségeket, az belül ünnepel. Megkérdezheted tőlem, hogy számomra mi az ünnep, de úgysem az a lényeg, hogy mit válaszolok, hanem az, ami ott van az arcomon, a szemeimben, a mozdulataimban, a lelkemben.

Elek György