Nem kis fába vágta fejszéjét a Borókagyökér Egyesület: receptkönyvet tervez kiadni a hagyományos disznóvágási ételekről és tartósítási eljárásokról, s eddig ebben nincs is semmi rendhagyó – ám ez a könyv jóval több lesz, mint a hasonló kiadványok. 

„Mert nem csak az a célunk, hogy felgyűjtsük: hol milyen fűszerek kerültek a kolbászba, vagy hogyan abálták a hurkát, hanem a generációk közötti kapcsolatteremtés is, az idősebbek tudásának és tapasztalatainak átörökítése, megőrzése.” – tudtuk meg az egyesületet vezető Szejke Judittól.
Mint részletezi, az elkészítési és tartósítási módok mellett az adott ételhez kapcsolódó személyes emlékeket, történeteket, mondásokat, tájjellegű megnevezéseket is egybegyűjtik, és arra is kíváncsiak: az adatközlő hol, kitől tanulta a receptet.

„Így lesz kerek egy étel története, így marad meg szellemi, kulináris, és miért ne: kulturális örökségünk, és remélem, így kerülnek közelebb egymáshoz a generációk –  hiszen a recepteket, elkészítési módokat felgyűjtő fiatalok elbeszélgetnek (élő szóban) a nagyszülőkkel, idősebb rokonokkal, falubeliekkel vagy a városban környékbeliekkel; olyanokkal, akikkel lehet eddig éppen csak köszönésre futotta a mindennapi rohanásban.” – mondja.

Egyúttal felhívással is fordul a 10 – 35 év közötti fiatalokhoz, akik részt vennének a  receptek, történetek és technikák gyűjtésében – beküldési határidő 2026. május 1., részletek ITT, bővebb felvilágosítás pedig a 0729677930–as telefonszámon kapható.

Langalló, malaclány–szerelmes vers, (nem is egyféle) kolbászkészítés

Nem egyedül vágta fejszéjét a receptkönyv–fába a Borókagyökér: a röpikések, az avasújvárosi Bokréta Néptánccsoport, a falugazdász hálózat, Szilágyszér és Szatmár–Kültelek református gyülekezetei, illetve a mikolai Gellért Sándor Általános Iskola az együttműködő partnerek ebben a nem kis munkában. 

A partnerek receptgyűjtésre vállalkozó fiataljai számára egyrészt igen szórakoztató, másrészt igencsak dolgos csapatösszerázót tartottak a Lépésházban — szólásokat értelmeztek, a vidám hangulatot a disznólány szépségei dicsőítő szerelmes versek és az „álmaim disznólovagja”  megírásával alapozták, gyakorolták a receptgyűjtés menetét. 
Aztán feltűrték a ruhaujjat és nekiálltak a kétkezi munkának: langallót dagasztottak – sütöttek, agyaslevest főztek, kenőkolbászt és klasszikus kolbászt készítettek különböző fűszerezéssel — a legkisebbek igazi kalandként élték meg mindezeket, mint ahogy a kamaszok közül is többnek az volt, főleg a kolbászmassza gyúrása, töltése.

Szabó Kinga Mária

(Fotók: Szejke Balázs felvételei és magánfelvételek)