Az állam reformját és a politikai osztály lecserélését követeli a nap mint nap utcára vonuló tömeg, az „istenadta nép”, mely egy ideig „kér”, majd „vesz, ragad”. Sokat lehet vitatkozni azon, hogy a parlamenti vagy az utcai politizálás eredményesebb. Nem hiszem, hogy el lehet dönteni: spontán tüntetőkről van szó vagy beszervezett tüntetőkről? Tulajdonképpen nem is ez a lényeg, hiszen a parlamenti választásokon is beszervezett választók juttatják a parlamentbe a képviselőket, akik vagy képviselik a szavazók érdekeit vagy nem. Amúgy is, bármilyen nagy létszámú a parlament, lehetetlen minden választópolgár érdekeit képviselni. De térjünk vissza a politikai osztály lecseréléséhez. Kiket cserélünk le kikre? Az 1989-es események után mindenki azt remélte, hogy a régi rendszer kiszolgálói háttérbe szorulnak. Még annyit sem sikerült elérni, hogy a Temesvári Kiáltvány 8. pontját, ami arról szólt, hogy a volt kommunisták tíz évig ne vállalhassanak közéleti szerepet, betartsák. Azóta is ők irányítanak, ők vezetnek és az ő neveltjeik. Mára már az ifjúság nagyobb része is meg van fertőzve. Sokan közülük ugyanolyan korruptak, mint a tanítómestereik. Semmi esély nincs rá, hogy bármilyen jó irányú változás következzen be, ha ők kerülnének vezető pozíciókba. A pártok, alapszabályzat szerint, elvileg demokratikus módon szerveződnek, gyakorlatilag azonban egy szűk réteg manipulálja a tagokat és a szimpatizánsokat. „Demokratikus elvek” alapján azok kerülnek fel a képviselői, a szenátori, a tanácsosi és bármilyen listára, akiket az a szűk réteg oda akar juttatni. Ilyen formában gondolhatunk-e csupán a látszatára annak, hogy lecserélődik a politikai osztály? Megtörténhet az, hogy létrejön egy szakértői kormány, de a közigazgatásban továbbra is ott maradnak a hozzá nem értő, képzetlen pártkatonák. Újra és újra feltehetjük a kérdést: milyen jövője lenne annak a szakértői kormánynak, amelyik felére csökkentené a közalkalmazottak számát és csak hozzáértő embereket bízna meg feladatokkal? Mint említettem, 1989-et követően ez nem sikerült, pedig akkor még a második, harmadik vonalban voltak szakemberek. Ma már csak diplomások vannak. Ma már esélye sincs annak, hogy jó irányba változzon meg a politikai osztály. Vannak olyan emberek, akik képesek lennének jól politizálni, eredményesen vezetni, de ezeket a jelenlegi hatalom háttérbe szorította. Aki ad magára, az a jelenlegi „csapatokkal” nem igazán vállal közösséget. Fontos a politikai osztály lecserélése, de előbb a rendszert kell megváltoztatni.

Elek György