A kaplonyi Szent Antal római katolikus templomban tartott vasárnapi szentmisét Márián atya celebrálta, aki egy történettel kezdte szentbeszédét. A történet a kis Anitáról szólt, akinek egy nagyon elfoglalt édesapja volt. Egy olyan üzletember volt, aki sok pénzt keresett, és nem sok ideje jutott a családjára. Anita minden este ragaszkodott ahhoz, olvasson neki mesét. Az édesapa ennek a kérésnek nem örült, egyszer-kétszer olvasott mesét, de megtalálta a megoldást, vásárolt egy digitális lejátszót, azt bekapcsolta, és indult a mese. Anita néhány napig hallgatta a meséket, aztán fellázadt a digitális lejátszó ellen. „Miért nem szereted?” — kérdezte az édesapa. A lány azt felelte: „Azért, mert nem tudok a térdedre ülni.” Márián atya elmondta, hogy a karácsonyhoz hozzátartozik az ajándék. A karácsonyt megelőző időszakban mindenki azt keresi, hogyan tud adni és kapni valamilyen ajándékot. Az emberek sok időt és sok pénzt költenek arra, hogy ajándékokat vásároljanak. Karácsony a vallásosság, Isten szempontjából is az ajándékozás ünnepe. Karácsonykor azt a misztériumot ünnepeljük, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta. Isten legértékesebb ajándékáról szól a karácsony. Ha karácsony az ajándékozás ünnepe, akkor nagyon fontossá válik az, hogy mit adunk ajándékba, és az, hogy hogyan adjuk. Mindig kérdés, hogy hogyan javíthatunk az ajándékozás minőségén, hogyan javíthatunk a karácsony színvonalán. Az evangéliumból kiderül, hogy a legszebb és legértékesebb ajándék, ha önmagunkat adjuk ajándékként, hangsúlyozta az atya.
A szentmisét követően Tímár Sándor Asztrik OFM ferences szerzetes, a kaplonyi házfőnök köszöntötte a résztvevőket és az albumbemutatóra érkezett meghívott vendégeket.
Robert Laszlo, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont menedzsere elmondta, hogy ez év márciusában egyeztek meg Megyeri Tamás Róbert polgármesterrel arról, hogy együttműködve készítenek egy négynyelvű albumot, hogy azzal népszerűsítsék a települést. A kiadvány rövid idő alatt elkészült, és át lehet nyújtani azt a település lakóinak és az oda érkező turistáknak.
Lakatos-Fleisz Katalin, az album szövegének írója arról beszélt, hogy amikor megkapta ezt a feladatot, úgy gondolta, jobb lenne, ha egy olyan személy írna Kaplonyról, aki ott él. Amikor viszont belemerült a munkába, rájött, hogy nagyon természetes az, ha nem egy ott élő írja, mert Lakatos-Fleisz Katalin húszéves koráig Kaplonyban élt, ismeri a közösséget, de ennyi év után más szemmel nézi a települést és annak lakóit. Arra törekedett, hogy azok, akik Kaplonyba látogatnak, kapjanak egy általános képet a faluról. Kaplonyról a legtöbb embernek a templom és a Károlyi-kripta jut eszébe, ebben az albumban viszont más helyszínek is bemutatásra kerülnek, ilyen például a temető. Azt is figyelembe vette, hogy a szavak nem versenyeznek a képekkel, a szöveg viszont rá tudja irányítani a tekintetet a képekre, azaz a szavak és a képek kiegészítik egymást. Lakatos-Fleisz Karalin arra is törekedett, hogy azoknak a figyelmét is felhívja egy-két dologra, akik Kaplonyban élnek, de a mindennapi rohanásban túlnéznek a lényeges dolgokon.
Vágányik Máriusz, a fotók készítője elmesélte a fotók készítésekor szerzett élményeit, majd kitért arra is, hogy mennyire fontos az, hogy rendszeresen készüljenek képek a faluról, hiszen így lehet nyomon követni a változásokat és a fejlődést.
Megyeri Tamás Róbert, Kaplony község polgármestere megköszönte a tördelésben és a korrektúrában segítséget nyújtó Zima-Tankó Annának és Rinkó Ritának a munkát, és abbeli reményének adott hangot, hogy az album jó karácsonyi ajándék lesz a kaplonyiak számára.
A továbbiakban az album bemutatásában résztvevők egy beszélgetésen vettek részt, melyen szó esett Kaplony múltjáról, jelenéről és jövőjéről.