Bosszantó játékot játszanak a lázáriakkal a Szatmár megyei hatóságok, egymásnak ellentmondó határozatokkal nehezítik az ügyeket.

Nem hagyja az ésszerű övezetesítési felosztást bevezetni Lázáriban a szatmári prefektúra. Az érvényben lévő közigazgatási rend szerint a kormányhivatalnak kell ellenjegyeznie a helyi tanácsok döntéseit, és mivel sok másik törvény mellett az övezetesítést szabályozó törvény is többféleképpen értelmezhető, a prefektúra jogi osztálya másképp értelmezi ezt, mint a lázári községvezetés. Az év elején kidolgozott övezetesítési elképzelés aszerint határozza meg az adózási szempontból drágább, vagy olcsóbb lázári ingatlanok besorolását, hogy azok mennyire vannak közel a közszolgáltatási egységekhez, illetve a községközponthoz, közművesített utcára nyílnak-e, illetve aszfaltozott-e előttük az út, vagy sem. Ennek megfelelően a lázári községközponttól legtávolabb eső, legkevésbé „komfortos” utcákban lévő — például kispeleskei, vagy szárazberki —, ingatlanokért kellett volna a legkevesebb adót fizetniük a községlakóknak. Ehhez képest a prefektúra jogásza úgy értelmezte a törvényt, hogy az abban említett „település” nem egy teljes községet, hanem mindössze egyetlen települést jelent, ennek megfelelően úgy vélték, Kispeleskén és Szárazberken is a legdrágábbnak számító, A kategóriától kell kezdeni az adóövezeti besorolást.

A falnak beszélnek

A legutóbbi lázári tanácsülésen Lengyel István polgármester a prefektúrától kapott utasítás kapcsán elmondta, elfogadhatatlannak tartja, hogy a község központjától kilenc kilométerre lévő, közszolgáltatásokkal alig ellátott utcában élő lakos ugyanúgy A kategória alapján fizessen adót, mint az, amelyik a lázári polgármesteri hivatal közvetlen szomszédságában lakik. Roszpapa Csaba lázári alpolgármester szerint egyre-másra egymásnak homlokegyenest ellentmondó bírósági és egyéb jogi határozatokkal találják szembe magukat, amik egyre hátrább vetik az ügyek intézését, gáncsolják a normális lázári ügymenetet.

A polgármester szerint, sajnos, ebben az ügyben kényszerhelyzetben vannak, muszáj elfogadják a prefektúra törvényértelmezését, mert ha nem, akkor a számvevőszék által ugyanebben az ügyben előírt, január elsejei határidőt nem tudják tartani. Túl kell tenni magunkat ezen a bosszúságon, fogalmazott Lengyel, és tudomásul kell venni, hogy a román hatóságokkal tárgyalni olyan, mintha az ember a falnak beszélne.

Princz Csaba