Kényelmessé vált a világ: nemcsak fizikailag, de szellemileg is. A fizikai kényelmességet a gépek, a szellemit az internet eredményezi. Lassan ott tart az ember, hogy saját magával sem tud lépést tartani, nemhogy a világgal. Pedig sokan választják munka helyett a tanulást. Sokan próbálnak megszerezni egy-két vagy akár több diplomát ahelyett, hogy szakmát, mesterséget vagy hivatást választanának. Nagyot zuhant a diplomák értéke. Nagyon sok ember öt diplomával sem fejlődőképes. Ma már az a fajta tanulás eredményes, amelyik segít a fejlődésben, a változások megtapasztalásában. Ma már sok ismeretet meg lehet szerezni az internet segítségével, de tudni kell: az igazi tudás a saját tapasztalat.

Kényelmessé vált a világ: nemcsak a gépek, de a közömbösség miatt is. A legtöbb ember a fogyasztói társadalom mámorában él. Küzd az anyagi javak megszerzéséért, az anyagi jólét megteremtéséért, közben pedig elfelejt élni, és felemészti önmagát. Ritka az olyan ember, aki felelősséget vállal. A gépek világában elvész az ember. Ahhoz, hogy valóban megmaradjunk emberként, önmagunkat kell megváltani. A közömbösség oda vezetett, hogy felelőtlen döntések sorozatát hozta meg az ember, ezzel a nehéz helyzettel állította szembe önmagát. Az emberi közömbösség oda vezetett, hogy teljesen figyelmen kívül maradt: minden tettnek, gondolatnak és érzelemnek következménye van. A következményekért pedig felelni kell. A sokdiplomások nem tanulnak önismeretet, konfliktuskezelést… Az iskolákban nincsenek boldogságórák. A nevelők és oktatók nem hívják fel a figyelmet a belső harmónia megteremtésének, a jelen pillanat megélésének a fontosságára.

Kényelmessé vált a világ: nem csupán a jólétben, a lemondásban is. Most ott tartunk, hogy a kényelemből keressük a kiutat. A tehetetlenségben feléledt a tenni akarás gondolata és érzése. Az értelmetlen rohanás helyett jobb lenne az értelmes élet. Jobb lenne, ha tudnánk, hogy mi az, mert sajnos az ember megfeledkezik arról, hogy miért él és mit akar elérni az életében. Mindig ott visszhangzik a „miért?” kérdés, de úgy tesz, mintha ez a kérdés nem neki szólna. Ameddig nem neki szól, amíg nincs válasz a „miért?”-re, addig nincs kiút az értelmetlenségből, a céltalan rohanásból, a bezártságból, az érzéstelenségből és a tudatlanságból. Addig lehet hinni, hogy kényelmes a világ, de meg lehet tapasztalni, hogy nem élhető.