Nemcsak fizikai erőkifejtés egy gyümölcsös telepítése, de pályázat útján komoly idegmunka is — nem csoda, hogy a rendelkezésre álló pénzforrások alig 24%-át célozták meg.

A vidékfejlesztési pályázatok sorában talán a gyümölcsöstelepítés tűnik a legkönnyebben kivitelezhetőnek és a legkevésbé munkaigényesnek egy laikus (és városon lakó) számára, hiszen „csak” sikeresen elbírálják a pályázatát, megveszi-elülteti a csemetéket, tavasszal kicsit megmetszi őket (de van, amelyet nem is kell), aztán leszedi a gyümölcsöt és viszi is a piacra — ahol gyorsan vásárlóra talál, főleg, ha bióként kínálja, vagy olyan igencsak keresett gyümölcsöt árul, mint például a sajnos mára már teljesen eltűnt, őshonos, cirkás és tűzpiros héjú, hófehér húsú avasi alma.

Persze a valóságban ennél bonyolultabb a gyümölcsöstelepítés, pályázati forrásokból pedig kimondottan az, annak ellenére, hogy a gyümölcsösökre nagy szükség, a gyümölcsökre pedig nagy igény van mind a hazai, mind a külföldi piacokon. Viszont a pályázatok túlbürokratizálása miatt a lehívható összegek alig 24%-át célozták meg azok a vállalkozó szelleműek, akik egy-egy több hektáros dióligetben, barackosban vagy almáskertben képzelték el hosszú távú megélhetésüket. Ráadásul a sok (és sokszor fölösleges) engedély és véleményezés mellett egy gyümölcsöstelepítési pályázatra rá kell bólintsanak az Argeş megyei Mărăcineni-ben található kutatóintézet szakemberei is, sőt, ők kell elkészítsék a gyümölcsöstelepítési tervet is — és a nagyszámú igénylés miatt egyszerűen nem győzik a feladatokat. De a jóhiszemű pályázó előtt tornyosuló mindezen akadályok szinte eltörpülnek azon úgynevezett „szaktérkép” mellett, amely meghatározza, hogy milyen településen milyen gyümölcsöt lehet termeszteni — már ez a szaktérkép önmagában is furcsának tűnik, teljes abszurditása viszont abban rejlik, hogy összeállítói soha nem járták nemhogy az adott vidékeken, de nagy valószínűséggel Bukarestből sem tették ki a lábukat soha, hanem íróasztal mellől döntötték el például, hogy Vámfalu nem alkalmas (sem a föld minősége, sem a piaci kereslet szempontjából) a körte- és almatermesztésre. Azaz ha egy vámfalui lakos almás telepítésére akarna pályázni, eleve veszett fejsze nyele lenne, s nem tehetné meg, mert a falu környéke nem alkalmas almatermesztésre. Legalább ennyire meghökkentő az is, hogy az avasi települések közül többen „nem alkalmasak” szilvatermesztésre, de az is, hogy Szatmár megyében csak 19 település alkalmas szarvasmarha szabadtéri tenyésztésére, legeltetésére.

Szabó Kinga Mária