A Büntető törvénykönyv módosításainak nagy részére szükség volt, Ressler Ştefan ügyvéd szerint ezek nagy többsége hasznos.

Sok kritika éri a Büntető törvénykönyv és a perrendtartás módosításait bármilyen környezetben, de részleteiben kevesen ismerik a dolgot, kevesen tudják, hogy mi a valós alapja ezeknek a módosításoknak, mik ezeknek a részletei, összegezte az ügy közéleti oldalát Ressler Ştefan. A szatmárnémeti ügyvéd előrebocsátotta: érdemi érveket senki nem tudott felhozni a módosítások ellen, az ezekkel szembeni ellenkezés sokkal inkább volt politikai indíttatású, mintsem szakmai.

Nagyon sok módosításról szóló döntést kötelező módon meg kellett hozni, hangsúlyozta ki a szatmárnémeti ügyvéd, egyrészt az alkotmánybíróság kötelezte erre a törvényhozást, másrészt az Európai Uniónak voltak erre vonatkozó direktívái. Voltak olyan cikkelyek, amelyeket alkotmányellenesnek nyilvánítottak, és ha ezek 45 napon belül nem harmonizáltak volna az alaptörvénnyel, érvényüket veszítették volna, ami pedig az ezek által inkriminált cselekményeket törvényesítette volna. Ressler kitért a Dragnea-esetre is, szerinte a módosításoktól eltérően kell kezelni a pártvezér ügyét, mert amikor jogalkotásról beszélünk, nem vonhatunk párhuzamot ez és egyetlen személy között. Ha elő van írva az alkotmánybíróság által, hogy meg kell csinálni a vonatkozó módosításokat, akkor az a feltételezés, hogy Dragnea miatt csinálják, teljes mértékben hibás. Ráadásul, hívta fel a figyelmet Ressler, ezeket a módosításokat már nagyon sok éve meg kellett volna csinálni, csak a korábbi kormányok nem megoldani akarták a problémát, hanem megkerülni. Inkább emellett döntöttek, minthogy felvállalták volna a módosításokkal járó politikai és közéleti hercehurcát.

El kell ismerni, hogy vannak olyan változtatások, amelyeket nem sikerült a legjobb keretek közé helyezni, mint amilyen például a szolgálatvégzés alatt elkövetett visszaéléstípusok esete, amelyeknek esetében a bruttó minimálbér értékében meghatározott küszöb az érvényes. Ressler szerint az ilyen jellegű esetekben nem az eset tárgyát képező pénzösszeg nagyságát kell figyelembe venni a büntetőjogi eljárásokban, mert ez polgári peres folyamatot követően is visszaszerezhető, a tett súlyossága és összetettsége kellene itt hangsúlyosabb szerepet kapjon. Nem volt okos dolog az sem, folytatta Ressler, hogy ha harmadik fél javára követ el valaki szolgálat közbeni visszaélést, akkor az nem számít bűncselekménynek, mert így csak akkor indítható eljárás az elkövető ellen, ha első fokú rokon jut előnyhöz. Ha már például unokatestvér a kedvezményezett, nem indulhat büntetőjogi felelősségre vonás. Itt viszont meg kell jegyezni, hogy Németországban és Ausztriában nem is létezik külön tételként ez a fajta bűncselekmény, annyira tág keretet enged a más személy vagy a köz kárára szánt szándékkal elkövetett cselekményekkel szemben érvényben lévő perrendtartás, hogy nincs is szükség az egyértelműsítésre.

Princz Csaba