Kelemen Hunor: személyes ambíciók miatt nem lenne szabad kihagyni ezt az alpolgármesteri lehetőséget, de ugyanakkor arra is nagyon oda kell figyelni: mi és ki a jó, a hasznos Szatmárnémetinek.

Ha nem is váratlanul, de hirtelen jött ajánlat kavarta fel Szatmárnémeti politikai életének állóvizét: ismét lehet magyar alpolgármestere a városnak. A rendkívül felemás helyzetben a Szövetség városi és megyei vezetői természetesen kikérték Kelemen Hunor elnök véleményét is, aki lapunk megkeresésére a következőket mondta: „Ilyen és ehhez hasonló dolgok történnek egyik napról a másikra. Az ember csodálkozik, vagy csodálkozik és gyorsan dönt. Gyorsan, de körültekintően, minden véleményt, lehetséges buktatót figyelembe véve. Döntést nem hozhatok én — alpolgármesteri tisztséget nem döntöttünk még el országos szinten, erre ott vannak a leginkább illetékesek, azaz az RMDSZ városi és megyei szervezete. Az valahol természetes, hogy megkérdezték a véleményem, s úgy gondolom — figyelembe véve azt, hogy az elmúlt évek során többször is megfogalmazódott a szatmáriakban ez az igény és ennek hangot is adtak —, a szatmárnémeti magyarság érdeke, hogy legyen egy emberünk a városvezetésben. Igen, az ajánlatot fontolóra kell venni. Hiszen nem Dorel Coicának lesz alpolgármestere, hanem a szatmári magyaroknak. Persze mindenki saját érdekei szerint értelmezi a helyzetet.

Én úgy vélem: ha erős karakterű személy kerül az alpolgármesteri székbe, egyet s mást meg is tud oldani, meg is tud valósítani a jövő júniusi választásokig. Nincs itt semmiféle ellentmondás: a városi tanácsi frakció ettől még lehet ellenzékben a polgármesterrel szemben (például Marosvásárhelyen is ez a helyzet áll fenn), épp ezért kell nekik meghozniuk a döntést, épp ezért nem jelenthetem ki én, hogy igen, fogadjátok el a tisztséget, vagy nem, ne tegyétek. Azt azonban mindenképp tanácsoltam — és remélem, hajlanak is a megfogadására —, a frakcióvezető és az alpolgármester személye ne essen egybe, ne legyen ugyanaz a személy. Elvégre a frakciónak néha ütköznie kell a polgármesterrel, főleg, ha megmaradnak ellenzéki státusukban, és nem szabad összemosni a várost működtető egyénként. Ha pedig úgy döntenek, hogy a szatmárnémeti RMDSZ nem fogadja el ezt a hirtelen felajánlott tisztséget, akkor lesz más, aki elfogadja. De ismétlem: Szatmárnémetiben sokan és sokszor elmondták: jó lenne egy magyar ember a végrehajtásban” — fogalmazott a szövetségi elnök.

Arra a kérdésünkre, hogy nem látja-e úgy, ezzel a váratlanul megtett ajánlattal a Szociáldemokrata Párt célja az, hogy az RMDSZ-t valamiképpen le-/elkötelezze maga mellett, megakadályozandó bármiféle esetleges komoly összefogást az ellenzékkel (elsősorban a Nemzeti Liberális Párttal) a szocialisták ellen, Kelemen határozottan kijelentette: „Nem a farok (azaz a PSD) csóválja a kutyát. Mi országos szinten hoztunk egy döntést, kiléptünk a Ponta-kormányból, s nem azért, hogy visszalépjünk! Nem is gondolok semmiféle ilyen vagy ehhez hasonló elköteleződési manőverre. Egyszerűen arról van szó: Marcela Papici-ot kinevezték kórházmenedzsernek, megüresedett alpolgármesteri székét pedig felajánlották az RMDSZ-nek. S hogy ki legyen név szerint az a személy, az a tanácsos, akiből alpolgármester válik (ha válik), annak eldöntése a városi és a megyei szervezet dolga. Nem találhatom én ki, nem nevesíthetem én — nem én élek Szatmárnémetiben. Azt viszont meggyőződéssel mondom: személyes ambíciók miatt nem lenne szabad kihagyni ezt a lehetőséget, s ugyanakkor arra is nagyon oda kell figyelni: mi és ki a jó, a hasznos Szatmárnémetinek.”

Szabó Kinga Mária