Ki ne szeretne gyönyörködni a májusi napsütésben pompázó rózsabokraiban, vagy számolgatni a cseresznyefán lógó termést, amely a legfinomabb falatokkal kecsegtet. Ebbe az idilli képbe azonban sajnos belerondítanak a nem kívánatos vendégek, a levéltetvek. Az első árulkodó jele, hogy új lakók vannak a cseresznyefánkon, a hangyák megnövekedett forgalma lehet, amelyek tömött sorokban igyekeznek a friss levélhajtások felé. Ennek gyakorlati okai vannak, ugyanis a tetvek által termelt mézharmat édes íze vonzza oda őket, hiszen a mindössze egy-két milliméter nagyságú, gyakran szárnyakkal is felvértezett állatkák ragacsos váladékot helyeznek el a növényeinken.

Egyik védekezési forma ellenük a kereskedelemben beszerezhető színcsapda, amely a kártevők sárga színre való érzékenységét használja ki. Mindenki tapasztalhatta már, hogy a nyáreleji időszakban a sárga ruhaneműjén, vagy sárga színűre festett autóján megannyi, apró, fekete bogár telepedett meg. A ragacsos lapokat még a leveleken való megjelenésük előtt érdemes felhelyezni, így kis szerencsével még a növényeken való megtelepedésük előtt befoghatjuk a nem kívánatos látogatókat.

Kiszívják a levelekből az életet

Ezek a kártevők a haszonnövényeink friss, gyenge hajtásait részesítik előnyben, rájuk költözve kiszívják azok életető nedvét, így legyengítik, megfertőzik és leszárítják azokat. Az áttelelt egyedek a tavaszi zsongásban szárnyas levéltetveket hoznak létre, amelyek útnak indulva minél több utód szétterítését tekintik harci feladatuknak. A születendő tetvek már szárny nélküliek és a levelek hátoldalán található telepekben érzik jól magukat. Egy kolóniában maradnak és hatékonyan keserítik meg a növénytermesztők életét. Több színben megtalálhatjuk őket, fajtól függően lehetnek zöldek, sárgák vagy feketét. A hasonló színű növények levelein nagyon nehéz őket felfedezni, igazi rejtőzködők. 

Az alma és a ribiszke levelei megvörösödnek a levéltetvek „kezelése” folytán, így ez a változás is jelezheti a jelenlétüket. A rózsa kártevőiről (zöld levéltetű - Macrosiphum rosae) érdemes megemlíteni, hogy ennek a növénynek az esetében olyan tetvekről beszélünk, amelyek mindenekelőtt itt élnek. A rózsát sanyargató levéltetű-faj nem, vagy csak ritkán költözik más növényre, míg fajtársai előszeretettel látogatják körbe a kertünk friss hajtásait. A már említett mézharmat nem csak a hangyák kedvenc tápláléka, a darazsak és a méhek is előszeretettel nyalogatják azt. A tetvek által termelt ragacsos anyagra sok esetben gombabevonat is telepedik, ezt korompenésznek hívja a szakirodalom. A mézharmaton telepszenek meg a fekete bevonatot képző tömlősgombák, és ezek alakítják ki a korompenészes bevonatot — ez ellen is a tetűirtás a leghatékonyabb védekezési mód. Fontos megjegyezni, hogy mézharmatot táplálkozásuk során egyéb kártevők, például a pajzstetvek is termelnek.

A folyamatos védekezés lényeges, ugyanis a levéltetvek tavasztól-őszig folyamatosan jelen vannak a kertekben, de a szobanövényeinket is súlyosan károsíthatják. Amellett, hogy kiszívják az életet adó nedveket a frissen kiserkent levelekből, veszélyes növényi vírusokat is szétszórnak,  egyik növényről a másikra „szállítják” a betegségeket. Többek között a csonthéjasok egyik legrettegettebb fertőzését, a szilva himlő vírust is ők terjesztik, illetve a lágyszárú zöldség- és dísznövények legismertebb vírusát, az uborkamozaik-vírust.

A leghatékonyabb védekezés ellenük, ha még a szaporodási időszak előtt lepermetezzük a növényeinket, így gátolva meg a repülő egyedek kifejlődését. Ha csak elszórva találunk fáinkon tetűtelepeket, akkor azokat a részeket ollóval el kell távolítanunk. Nagyon hasznosak lehetnek a már említett színcsapdák is. Permetezéskor oda kell figyelni, hogy a kiszórt szerből a levelek hátoldalára is jusson bőségesen, hiszen a „kis barátaink” ott telepednek meg. Ne várjuk meg, amíg a növényeink levele összesodródik, mert akkor már kevésbé tudják kifejteni hatásaikat a tetűirtó szerek, fizikailag kisebb kontaktusba kerülnek a kártevők telepeivel. Ekkor a felszívódó permetanyagok már hasznosabbak. A levéltetvek ellen a leghatékonyabban úgy tudunk védekezni, hogy a felszívódó szert összekeverjük a érintőlegesen ható készítménnyel. Amíg a felszívódók hatástartamot adnak, addig a kontaktkészítmények drasztikusan pusztítanak, és megakadályozzák a szerekkel szembeni ellenálló-képesség kialakulását. A zöld tetű a kertészek tapasztalata alapján az intenzív vegyszeres védekezéssel szemben is ellenálló. A méreganyagok bevetése után rövid idővel már ismét feltűnnek az új jövevények.

Vegyszerek használata

A vegyszeres védekezés esetében oda kell figyelnünk, hogy a káliszappan, a lambda cihalotrin és a deltametrin hatóanyagú szerek a méhekre mérsékelten veszélyesek, míg a cipermetrin a mézgyűjtőkre kifejezetten károsak. Ezeket virágzó növényeknél tilos felhasználni. A mézharmatos növényeket csak méhekre nem veszélyes rovarölő szerekkel szabad permetezni, mert az édes váladékot előszeretettel nyalogatják ezek a repülő rovarok. Nagykároly egyik legismertebb, növényvédő szereket forgalmazó szaküzlete kora délutáni ottjártunkkor tömve volt vásárlókkal, akiknek jelentős hányada levéltetvek elleni szert keresett. „Eddigi tapasztalataim alapján biztosan állíthatom, hogy az idei szezon sokkal kedvezőbb ezeknek a kártevőknek. Annak ellenére szaporodnak megállíthatatlanul, hogy voltak komolyabb téli fagyok. A tavalyi állapotnál súlyosabbal kell megküzdeniük a kertészeknek” – mesélt tapasztalatairól az üzlet alkalmazottja lapunk kérdéseire válaszolva. Az elárusító ügyfeleinek a tetűirtó szerek mellé gombaölőt és levéltrágyát is szokott ajánlani, és minden alkalommal igyekszik felhívni a figyelmet, hogy hetente, vagy legtöbb tíznaponta ismételjék meg a kezelést. Kiemeli, hogy a permetezést követően legalább két esőmentes napnak kell eltelnie, hogy a felvitt hatóanyagot ne mossa le a zivatar, és az kellőképpen ki tudja fejteni a hatását. 

A jobb eredmény érdekében érdemes a dobozokon feltüntetett keverési aránytól egy picit eltérni, és erősebbre vegyíteni a permetlevet. A fák mellett a kerti bokrokat, a ribizlit, málnát és köszmétét is érdemes kezelni. Az lenne a legmegfelelőbb, ha a környezetünk, szomszédaink is folyamatosan odafigyelnének a megfelelő növényvédelemre, hiszen a kártevőket nem állítja meg a telekhatárra húzott kerítés.

Természetes védekezés

A kereskedelemben elérhető vegyszerek mellett természetes módon is védekezhetünk a nem kívánt kártevők ellen. Egyszerű, otthon elkészíthető ellenszer a tejes permet, amelyet a zsíros tej 1:6 arányban, vízzel való hígításival készíthetünk el. Ahol a növény leveleit ezzel az eleggyel kezeltük, azt nem fogják bántani a tetvek. Továbbá ecetes-mosogatószeres permetet is készíthetünk ellenük. Ezt úgy állíthatjuk össze, hogy félliter csapvízben két evőkanálnyi cukrot, ugyanennyi ecetet és konyhai mosogatószert oldunk fel, majd a megtámadott növényrészeket bespricceljük vele. A „bio” permetszerek nem hatnak olyan intenzíven, mint a vegyi alapú anyagok, ezért többször kell velük kezelni  haszonnövényeinket, érdemes időnként megismételni a műveletet. Az említetteken kívül készíthetünk még permetlevet fokhagymából is: 3,5-4 liternyi vízbe 100 grammnyi, összezúzott fokhagymacikket kell beáztatni 24 órán át. A pihenőidőszak után hevítsük fel a keveréket és főzzük 20 percen át. A kihűlt szert alkalmas a permetezésre. Vöröshagymát is használhatunk: 100 gramm, felszeletelt vöröshagymát keverjünk be 7-8 liternyi vízbe, majd hevítsük forráspontig, és főzzük fél órán át. Az így nyert elegyet hígítás nélkül kell használni, és kiváló a növények gombás betegségeinek kezelésére is. Fontos, hogy a permetlevet egy napon belül használjuk fel, ne tartogassuk. 

A gyermekláncfű számos gyógyhatású felhasználása mellett kártevőirtóként is kiváló. A pitypangból gyűjtsünk össze legalább 400 grammnyit és áztassuk legkevesebb három órán át 10 liter vízbe. A kapott lével jó alaposan mossuk le a tetveket. Nem utolsó sorban érdemes még beszélni a csalánléről is. Szedjünk egy kilogrammnyi csalánlevelet az éppen nem virágzó növényekről. Szigorúan csak védőkesztyűvel lehet dolgozni. Az így nyert leveleket 10 liternyi vízbe kell tenni, és egy napot állni hagyni. Másnap hígítatlanul használhatjuk növényvédelemre. A csalánlé talán ismertebb receptje, hogy a leszedett leveleket 7-8 liternyi vízben két-három hétig áztatjuk, amíg áttetsző, barna levet nem kapunk. Ezt az elegyet hígítva kell használnunk, 1:7 arányban. A megmaradt oldatot egy hónapig lehet tárolni anélkül, hogy hatását elvesztené.

A nagy nyomású vízsugárral való levélmosás, a telepek kézzel való eltávolítása, a hajtások lemetszése is természetes védekezési módszer lehet, ugyanakkor az olyan hasznos rovarok is segíthetnek nekünk, amelyek előszeretettel táplálkoznak levéltetvekkel. Többek között ilyen a katicabogár, a zöldfátyolka, az imádkozó sáska vagy a zengőlégy. A hangyák számának visszaszorítása is a tetvek számának csökkenéséhez vezethet, ugyanis, mint már említettük, a hangyák a mézharmatot kedvelik, éppen ezért s védelmükbe veszik a mézharmat „készítőjét”. A levéltetvek természetes ellenségei például a katicabogár lárvái vagy parazita darazsak, amelyeket a hangyák hatékonyan képesek távol tartani.

Hasznos szomszédok

A kertünkbe ugyanakkor olyan növényeket is ültethetünk, amelyek természetes riasztóként hatnak a levéltetvekre. Vannak olyan növények, mint a vinetta és az őszirózsa, amelyek mágnesként vonzzák a kis látogatókat. A veteményesben a vinettatöveket hatásos több, egymástól távolabb lévő parcellába elhelyezni, így megnehezítjük a tetvek növényről-növényre való vándorlását. Az egy csoportban lévő, sebezhetőbb növények nehezebben viselik a tetűinváziót. A „tetűmágnes” növények mellé érdemes riasztókat is ültetni, így a körömvirág (egyébként hasznos gyógynövény), a sarkantyúka, valamint a napraforgó nagy segítségünkre szolgál a ragacsos kártevők távol tartásában. A fűszernövények között ugyanilyen jó szolgálatot tesz például a macskamenta, a levendula (a szúnyogok sem szeretik) és a szurokfű (oregánó) is. A fokhagymától nem csak a vámpírok irtóznak, hanem a tetvek is.

Végh Balázs