A híradásokból naponta tájékozódunk, hogy milyen nagy méreteket ölt az elvándorlás, milyen sokan döntenek úgy, hogy a jobblét reményében elhagyják szülőföldjüket és távoli országokban, a számukra idegen, de nagy lehetőségeket ígérő világban keresnek otthont és hazát. Keresik az újat, a jobbat ott, ahol az emberek elsődleges célja és értékmérője a pénz- és a sikerhajhászás. Az ottani rendszerre nem jellemző az érdeknélküliség, csak a valamit valamiért, de „ha lehet, mindig én járjak jobban”-elv. Aki országot vált, hamar szembesül azzal, hogy a nyelv egyenlő a személyiséggel. Amikor az ember idegen nyelvterületre költözik, elveszíti személyi identitásának nyolcvan százalékát: nem tudja úgy kifejezni magát, mint az anyanyelvén. A nyelv az önmeghatározás kulcsfontosságú eleme, aki országot cserél, teljesen egyedül újra végig kell menjen azon az úton, amelyet már egyszer megtett szüleivel, környezetével: újra be kell bizonyítania önmagának és elsősorban az új környezetének, hogy ki ő, és mire képes. Ma már nem igazán népszerűek a lokálpatrióták, bár nekik is sokat kell bizonyítani, de az ilyen módon megszerzett tudás és érték nem divatos. A saját nemzetünk, szülőföldünk szeretete elsősorban a kultúrán alapszik, a kultúra pedig egy olyan átfogó, általános ügy, melyet semmilyen divat nem sajátíthat ki. A divatok váltakoznak, a kultúra örök. A globalizáció-ellenesség egy egészséges félelem, fékezni kell a tolerancia mértékét. Láthatjuk, a Nyugat is kezd rádöbbenni, hogy a bevándorlók nem csak olcsó munkaerők, akiket kiszolgáltatott helyzetbe lehet hozni, lehetnek belső ellenségek is, akik egy idő után akár tömegként is felléphetnek. Huszonöt éve beszélünk már a kommunizmus bukásáról, de a teljes bukás még ma sem tapasztalható. Arról viszont nem beszélünk, hogy a kommunizmus is a Nyugat szüleménye. Aki Nyugatra megy, nem szabadul meg a kommunizmustól, hanem belecsöppen annak egy másik formájába, és ugyanúgy van kapitalizmus ma már Keleten is. Az, ami nem lehet meg az embernek bárhol, az az otthon. Szabó Magda erről így ír: ,,Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nem csak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová — és van kihez — hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal”

Elek György