Izsák Balázs SZNT-elnök a múlt héten állásfoglalásra kérte az RMDSZ elnökét, a kormány azon álláspontjával kapcsolatban, hogy ti. semmi nem írja elő a székelyföldi területi autonómia biztosítását. Kelemen Hunor szombaton válaszolt, az alábbiakban ezt közöljük.

Az RMDSZ programjában 1993 óta szerepel kiemelt célkitűzésként az autonómia, és ettől huszonöt év után sem áll el a Szövetség. Az SZNT által megfogalmazott petíció kérdésében a kormányfő nem konzultált az RMDSZ-szel, mert a miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelezettsége, hogy a kiküldött leveleiről minden egyes esetben a koalíciós partnereivel egyeztessen.

Azt tudni kell, hogy egy kormánykoalícióban mindig egyezség tárgya a kormányprogram, és az még soha sem történt meg, és ezután sem valószínű, hogy ez teljes mértékben azonos legyen az RMDSZ programjával, bármennyire is szeretnénk. 1996 óta az RMDSZ különböző kormányokat támogatva, vagy kormánytagként programjának számos pontját megvalósította, például az anyanyelv használata a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, vagy az egészségügyben, az oktatási törvény, az aradi Szabadság-szobor visszaállítása és műemlékké való nyilvánítása, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, ami pedig a nemzetközi politikát illeti, a Szövetség már a ’90-es évek elejétől az Észak-Atlanti Szövetséghez és az Európai Unióhoz való csatlakozás elkötelezett híve volt. Mindez természetesen csak egy töredéke az RMDSZ megvalósításainak, a részletes beszámolókat az érdeklődők megtalálják a Szövetség honlapján.

Az RMDSZ kormányzati tényezőként, de ellenzékben is mindig arra törekedett, hogy programja minden egyes pontját megvalósítsa. Minden józanul gondolkodó erdélyi magyar ember számára világos, hogy vannak olyan programpontok, amelyeket könnyebben, és vannak olyanok, amelyeket nehezebben tud az RMDSZ megvalósítani. A nehezebben megvalósítható pontok között van az autonómia is, amellyel szemben még mindig jelentős az ellenállás. De azért van RMDSZ, hogy minden eszközt bevetve folytassa a párbeszédet a román politikai osztállyal és társadalommal, még akkor is, ha ez a párbeszéd időnként akadozik, vagy nem olyan válaszok érkeznek, amelyek elfogadhatóak. De ez nem azt jelenti, hogy az RMDSZ feladta volna elveit, céljait.

Amint azt bizonyára Izsák Balázs úr is tudja, a nemzetközi közjogban nincs egyoldalú kötelezettségvállalás. Tény az, hogy nincs olyan nemzetközi egyezmény, amely az autonómiát bármely aláíró és ratifikáló állam részére kötelező módon, jogi erővel, szankciókat rögzítve előírja. Ilyen értelemben sem az Európa Tanács 1201-es ajánlása, sem az ECRI jelentése, sem a Kalmár-jelentés, sem a koppenhágai dokumentum, sem az EBESZ Lund-ajánlása nem írja elő az államoknak azt a jogilag értelmezhető kötelezettséget, hogy szankciók terhe mellett területi autonómiát biztosítson. Ilyen értelemben tehát a területi autonómiát „szabályozó” dokumentumok be nem tartása nem von maga után semmilyen szankciót, senkit sehonnan nem zárnak ki, az államok belátásuk szerint tekintik azokat magukra nézve irányadónak vagy teljes mértékben mellőzik azokat. Ez nem jelenti azt, hogy nem adnak támpontot az autonómiák biztosításához, nem emelik az államok megítélését, amennyiben azok megteszik, nem képezik alapját különböző európai és nemzetközi jelentéseknek. Romániának tehát elsősorban morális kötelessége lenne az autonómia biztosítása. Ezt maga a Gyulafehérvári nyilatkozat is megerősíti, bár annak sincs törvényi ereje. Románia politikai osztálya és társadalma előtt még nagyon sok feladat áll, és az RMDSZ-nek az a dolga, hogy az erdélyi magyar emberek jogkörei bővüljenek, biztonságérzetük állandósuljon.

Ami a romániai régióátszervezést illeti, az RMDSZ már bebizonyította, hogy akkor, amikor az erdélyi magyarokra, a Székelyföldre vonatkozóan bárki ártó, szétválasztó szándékot fogalmaz meg, akkor minden közösségi és politikai súlyát latba vetve ezt meg tudja akadályozni. Így volt 2011 júniusában is, így volt ez utána is, akárhányszor felmerült a régiók átszervezésének kérdése. A tavalyi alkotmánymódosítási tervezetbe is bekerült az RMDSZ azon javaslata, hogy a régiók átszervezésénél figyelembe kell venni a történelmi, kulturális összefonódásokat, és a jelenlegi koalíciós megállapodás is tartalmazza azt a kitételt, hogy az RMDSZ beleegyezése nélkül ebben az ügyben nem születhet döntés.

Az RMDSZ minden erejével azon van, hogy a közösségi jogok, a közösségi önrendelkezés terén partnereket szerezzen mind Romániában, mind pedig külföldön. Nemzetközi színtéren számos partnere, szövetségese van az érdekképviseleti szervezetnek: mind az ECRI, mind pedig az Egyesült Államok azért foglalta a jelentésébe az RMDSZ közösségi szimbólumokért folytatott küzdelmét, az egyházi és közösségi ingatlanok visszaadásának fontosságát, vagy minden más problémánkat, mert a Szövetség politikusai, szakértői tájékoztatták őket ezekről. Az RMDSZ folyamatos kapcsolatot tart fenn az Európa Tanács testületeivel és intézményeivel, a világ jelentős, demokratikus államainak diplomáciai testületeivel.

Az RMDSZ soha nem gondolta azt, hogy az erdélyi magyar emberek problémáit a kanadai kormánynak kell megoldania. A nemzetközi politikában mindig is vitás kérdésnek számított az, hogy egy adott kisebbségnek közösségi vagy csupán egyéni jogokat kell biztosítani. Az RMDSZ megalakulása óta következetesen a kollektív jogokért harcolt, mert ezek az őshonos erdélyi magyar kisebbséget megilletik.

A Szövetség bízik abban, hogy közösségi vezetőkként — politikai vagy civil oldalon — a cél ugyanaz: közösségi gyarapodás, jólét és anyagi biztonság, önrendelkezés a maga különféle formáiban, hatékony önkormányzatok, az anyanyelvünk szabad és teljes körű használata, színvonalas oktatás minden szinten, erős és megtartó magyar egyházak. Ugyanakkor az RMDSZ abban is bízik, hogy nemzetközi és hazai jogi kényszer híján mindannyian felismerjük az ezekhez vezető, egyáltalán nem könnyű, de mindeddig egyedülálló utat: a többségi társadalom bevonásával folytatott össztársadalmi párbeszéd útját.