- Májusban, egy másfél éves történelmi választási sorozat után ünnepelt az RMDSZ, ma viszont sokan csalódottak. Most is úgy látja, van mit ünnepelni?
- Az ünnepi időszak mindig gyorsan lejár, és kezdődik a munka. Tavaly három választáson, idén az elnökválasztáson bizonyítottuk: erősebb közösség vagyunk, mint ahogy sokan gondolják, és döntő részünk volt abban, hogy ma nem Simonnak hívják Románia elnökét. Ez ma is siker: az erdélyi magyar közösség sikere. Kormányzati elképzeléseink egy teljes ciklus után lesznek számon kérhetőek rajtunk. Most egy nagyon nehéz út elején tartunk, nincs ünnepi hangulat.
 

- Sokan azt mondják: „legyőztük a szélsőségeseket, de rosszabbul élünk, mint egy éve”. Csak ígéret volt, hogy egy építkező időszak következik?
- Mi is reméltük, hogy a magyarellenesek veresége után nyugodtabb évek jönnek, amikor két kézzel építkezhetünk. Ehelyett az lett, hogy az egyik kezünkkel továbbra is védekeznünk kell. A szélsőségesek ma is erősek, és ha rajtuk múlna, a magyar intézmények, iskolák, települések, megyék lennének az első áldozatok. Nekünk minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy ne kerüljenek hatalomra. És közben a mindennapi gondokra is választ kell adnunk.
 
- Azt mondták: józan ész, méltányosság. Ehhez képest adóemelés, megszorítások, drágulás lett.
- A kampány idején még nem lehetett sejteni, milyen szétzilált költségvetést örököl a következő kormány: tízmilliárdos hiány, romló gazdasági teljesítmény. A legsürgősebb teendő az ország fizetésképtelenné válásának megakadályozása volt. Ha nem tudjuk megakadályozni, jön a Nemzetközi Valutaalap, és az 24%-os áfát, brutális leépítéseket, nyugdíjak csökkentését jelentette volna. Az adóemelés, bár nem szívesen léptük meg, elkerülhetetlen volt. De közben elértük, hogy az alapélelmiszerek ársapkája megmaradjon, és a válság árát ne csak a kisemberek fizessék.

 
- Miért lett tagja az RMDSZ a kormánynak?
- Nincs alternatíva az AUR-ral szemben. Én nem vagyok elégedett sem a koalíció működésével, sem az intézkedések sorrendjével. Sokszor csak mi mondjuk ki egyértelműen és bátran, ha valamit másképp kell csinálni. Sok a halogatás, lassan születnek a döntések. Az intézkedések sorrendje egyértelműen rossz, de az idő szorítása miatt nem volt alternatíva. A helyes sorrend szerint az általános adóemelést megelőzi a kiváltságok megnyirbálása és az állami fogyókúra elkezdése – hogy az emberek lássák: magunkon kezdjük a megszorításokat.
Lehetett volna azt mondani, hogy elbújunk a felelősség elől, ellenzékbe megyünk, és majd elviszi más a balhét. De akkor kevesebb esélyünk lett volna megvédeni a magyarokat. 
 
- Ha egy magyar ember azt kérdezi: mit intézett el nekem az RMDSZ, mi a válasza?
- Megakadályoztuk a magyar megyék megszüntetését és a kistelepülések kényszerrel történő összevonását, tehát a közösséget a teljes kiszolgáltatottságtól védtük meg. Megmentettük a magyar iskolákat az összevonástól, és tíz év után újraindult a marosvásárhelyi katolikus líceum is. Elértük, hogy ne Bukarest legyen az ország egyetlen nagy kedvezményezettje: már nem fordulhat elő, hogy egy metrószakaszt teljes egészében az erdélyi falvak rovására finanszírozzanak. Nem engedtük, hogy kétfordulós legyen a polgármester-választás, hogy ott, ahol sok magyar ember él, magyar polgármester maradhasson 2028 után is. És nem álltak le teljesen a fejlesztések. Ezek mind rajtunk múltak.
 
- Az RMDSZ az igazságosságról beszél, de az emberek azt látják: a bírók, ügyészek privilégiumaihoz alig nyúlnak hozzá. Hol van itt a józan ész?
- Ma ez a legnehezebb harc. Mi azt mondtuk: a nyugdíj ne lehessen több a nettó fizetés 70%-ánál, és legyen egységes, 65 éves korhatár. Ezzel egy olyan réteget érintettünk, amely évtizedek óta érinthetetlennek gondolja magát, kiváltságait a „jogállam garanciájaként” adja elő. Nagy ellenállásba ütközünk, de ha ebben visszavonulunk, elveszítjük az erkölcsi alapot ahhoz, hogy méltányos, igazságos kormányzásról beszéljünk. Ez az első kormány, amelyik el akarja törölni a kiváltságokat. Ha sikerrel járunk, következhetnek a további különnyugdíjas körök is.
 
- Mitől lesz más 2026?
- Nem ígérem, és nem is ígérhetem, hogy jövőre minden könnyebb lesz. Azért viszont keményen dolgozik az RMDSZ, hogy a következő időszak a gazdaság újraindításáról szólhasson. Egy olyan gazdaságélénkítő csomagot készítünk elő, amelynek a célja, hogy több munkahelyet teremtsen. Közben elmegyünk minden megyébe, intenzív fogadóórákat tartunk, hogy minél több ember elmondhassa a problémáit, és segíthessünk. És kidolgoztunk olyan új programokat, mint a szépkorúaknak szóló 60 plusz magazin vagy az Erdély Hazavár program, amelyek a reményt erősítik, építik.

Karácsony közeledtével is csak egy dolgot kérek: őrizzük meg a hitünket abban, hogy együtt ebből a válságból is kijutunk, és ne engedjük, hogy a széthúzás erősebb legyen, mint az összefogás. Mindig akkor voltunk erősek, amikor számíthattunk egymásra. Mindenkinek békés, csendes karácsonyt és reményteli új évet kívánok!

Pásztor Brigitta