Kázmér napja van, és a régi idők emberei úgy tartották, hogy ha ezen a napon esik vagy havazik, az aratást egy héttel el kell majd halasztani. Ez onnan eredhet, hogy ez volt az a nap, amikor a gazdák elkezdték a tavaszi készülődést, és ha épp annyira hideg volt, akkor ez annyira kitolódott, hogy csak később lehetett elvégezni nyáron vagy ősszel az aratást.
A méhészek számára is jeles nap a mai, mert ha elég jó volt az idő, Kázmér napján engedték ki a kaptárakból a méheket, ha nem is mézet gyűjteni, de megébredni.

Mogyoróvesszővel falütögetés

Kázmér napját patkányűző napként is számon tartják, mert úgy vélekednek, itt az ideje tenni róla, hogy a patkányok kitakarodjanak az istállóból és minden olyan helyről, ahová befészkelték magukat. Ezt nyomatékosítani az asszonyok voltak hivatottak, akik Kázmér-napon, a hajnali órákban háromszor körbeszaladták a házat, és mogyoróvesszővel ütögették a falat.

A Csízió mondja

„Böjtmás havában eret ne vágass, semmi purgácziót (tisztítást – szerk. megj.) ne végy hozzád. Édes italt igyál, és édes étkeket egyél. Egyél mustárt és tormát ecettel, a fürdő hasznos, rutát (félcserje gyógynövény – szerk. megj.) vess a borba, amelyet iszol, jó a levestikum (lestyán – szerk. megj.) is zsályával, spinyával, tárkonnyal, borral és gyömbérrel egyetemben. Ha e hónapban mennydörgést hallasz, szeles és bő időt jelent. Amennyi köd van márciusban, annyi zápor lesz az esztendőben.”
(Csízió, Müller Regiomontanus (1471), ford.: Heltai Gáspár (1575)

Princz Csaba