November 27-én, szerdán 17 órától Szatmárnémetiben, az Iparosotthonban mutatják be a Katonakönyv című kötetet.

Gazda Albert a szovjet, Tóth Tibor a román, Huncík Péter a csehszlovák, Horváth Viktor a magyar, Makai József a jugoszláv néphadseregben szolgálta le katonaidejét a nyolcvanas években. Az öt, írással is foglalkozó, középkorúnak számító férfi vállalta, hogy évtizedes távlatból felidézi, milyen volt a pártállami fegyveres erők katonáinak lenni. Magyarul. Szándékaik szerint messze túllépve az anekdoták világán — írja a hiánypótlónak számító kiadvány értékelőjében a könyvet megjelentető Cser Kiadó.

A Könyvkultúra Magazin így ír a kötetről: „És persze születtek már a Magyar Néphadseregben szolgáló sorkatonákról könyvek, sőt, filmek is, de az a realista, dokumentarista, naplószerű előadásmód, melyet a most a boltok polcaira került Katonakönyv képvisel, még nemigen volt. A hely tehát öt különböző ország, az idő pedig az a nyolcvanas évek, melyek már a szélesebb közönség számára is egyértelműen mutatták a hanyatlás jeleit. A szerzők a megírás idején az ötvenes éveiket tapossák már, ez a jelen, s a múlttal való elszámolásuk korántsem érzelmes, és semmiképpen sem negatív. Pusztán a lehető leginkább tényszerűen mesélik el katonasorsukat. A könyv lényegéről nagyon sokat elmond Gazda Albert írásának részlete: 'A Szovjetunió eleve hazugság volt az összes szóba jöhető szempontból. A Szovjetunió akkor már nem a gonosz birodalma volt, ahogy azt Nyugaton elképzelték és megfilmesítették, hanem a hazugságé. És ennek a mérhetetlenül hatalmas hazugság-hegyvonulatnak az egyik meghatározó, szimbolikus elemeként tündökölt, omladozott a hadsereg.'”