November 25-e van, az év Gergely-naptár szerinti 329. napja. Az évből még 36 nap van hátra. A Katalin az egyik leggyakoribb női név, jelentése: egészen tiszta, makulátlan, tökéletes.

Közismert, Katalin-napi mondás: „Ha Katalin kopog, karácsony locsog.” „Ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz.” Azaz Katalin-nap fordított időjósló nap: ha tehát ma hideg, fagyos idő van, enyhe lesz a karácsonyi időjárás, ha pedig párás, esős, nedves az idő, fagyos és fehér karácsonyra lehet számítani. „Ha Katalin szépen fénylik, a karácsony vízben úszik.” A januári időjárásra is utalást véltek felfedezni a Katalin napiban: amilyen a Katalin-napi időjárás, olyan lesz nagyrészt a januári is. Katalin egyben női dologtiltó nap is, ilyenkor nem sütöttek kenyeret. Nem volt szabad szántani, kocsiba befogni. Leálltak a malmok is.

Ezen a napon a kíváncsi férfiak párnájuk alá helyeztek valamilyen női ruhaneműt, lehetőleg a társaságból lopott leányinget, és azt remélték, megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük. Más helyeken a fiúk Katalinkor böjtöltek, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket.

Ághajtatás

A lányok ilyenkor egy ágat tettek a vízbe, ez volt a Katalin-ág, de élt még a szokás december 4-én is, akkor Borbála-ág, továbbá december 13-án is, akkor Luca-ág néven. Ha ez az ág karácsonyig kivirágzott vagy kihajtott, abból arra lehetett következtetni, hogy másik évben férjhez megy az illető leányzó. Volt, aki minden ágnak fiúnevet adott, s amelyik elsőként hajtott ki, olyan nevű férjet várt. De az ilyen ágak az évek során más jelzést is hordoztak: a hosszú téli éjszakák komor, rideg hangulatában az életerő és a remény jelképévé váltak. Az emberi hajlékok melegében rügyeztetett termőágak utóda lett a közelmúltban, a tizenkilencedik század végén a karácsonyfa.

Princz Csaba